Papírhajó - Primér/Primőr

 V__rfalvy_m__ret.jpg

 

Várfalvy Emőke

A gyerekek őrangyala

 

 

Atyaisten már jó ideje ráncolta a szemöldökét.

Hihetetlen precizitást igényelt az őrangyalok szárnyára minden egyes tollpihét egyenként felragasztani, de kész lett.

Az utolsó hófehér angyalszárny is a helyére került, mikor nyílt az ajtó.

– Oh, gyönyörűek lettek! – csapta össze a kezét Anyaisten, mikor észrevette a Föld felett lebegő, sóhajkönnyű fehér teremtményeket.

– Igyekeztem – mosolygott büszkén Atyaisten, és apró csipeszével megigazított egy félreálló tollpihét.

– És mindennek teremtettél őrangyalt? Tényleg? – kérdezte Anyaisten, és tovább nézegette az angyalsereget.

– Hát persze. Ő itt a madaraké, ő a fáké, ő a tűzoltókra vigyáz, ő pedig itt a bortermelőkre és…

– … és a gyerekek? A gyerekekre melyikőjük vigyáz majd? – pásztázta végig az utolsó sort is Anyaisten.

– A gyerekek… – ráncolta újra össze a szemöldökét Atyaisten, és a jegyzetei után nyúlt – … nos, a gyerekek…

– Nem akarod azt mondani, hogy pont nekik nem teremtettél őrangyalt?!

A dolgozószobában csönd volt.

Csak a légy zümmögését lehetett volna hallani, ha a mennyországban lennének legyek. De nincsenek.

Így csak a csönd és Atyaisten jegyzeteinek egyre idegesebb zizegése hallatszott.

– Nos… – tette le az utolsó oldalt Atyaisten.

– Szóval megfeledkeztél a gyerekekről – sóhajtott Anyaisten, mire Atyaisten lázas kotorászásba kezdett a fiókjában.

– Dehogy, itt is van, ez itt a gyerekek őrangyala! Nézd milyen szép és…

– … és?

– És, nézd csak. Fáradhatatlan. Akár hetekig is kibírja alvás nélkül.

– Bámulatos!

– És ez még semmi! A tigrisek bátorságával és harciasságával bír. Bármikor és bárki ellen képes kiállni. Legyőzhetetlen.

– Kiváló!

– És azt még nem is mondtam, hogy olyan kedves hangja van, hogy a legszomorúbb szívet is képes megvigasztalni.

– Páratlan!

– És a keze. Nézd, a keze! Egyetlen simogatásával gyógyít.

– Fantasztikus!

– Ugye? Az utolsó, a tökéletes – húzta ki magát elégedetten Atyaisten.

– Egy apróságot azért elfelejtettél – mosolyodott el Anyaisten.

– Ugyan, mit? – Atyaisten kezébe vette, és vizsgálgatni kezdte az utolsó őrangyalt.

– Tényleg nem látod? – mutatott Anyaisten a teremtmény feje fölé. – Nincs szárnya.

Atyaisten óvatosan letette az őrangyalt a többi közé, és kihúzta a legfelső fiókját. Üres volt.

– Elfogytak a szárnyak – mormolta maga elé csalódottan.

– A szárny fontos? – kérdezte Anyaisten, és most ő vette kezébe az őrangyalt.

– Hát persze. Mindegyiknek van. Anélkül nem lehet angyal – magyarázta Atyaisten.

– Még ezzel a sok csodás képességgel sem? – forgatta Anyaisten az őrangyalt. A szárnyak nélkül is tökéletesnek tűnt.

– Attól tartok, ez így nem lenne helyes. A teremtés törvényei, tudod, ha én sem tartom be…

Anyaisten összeráncolta a homlokát.

– Az mégsem lehet, hogy pont a gyerekek maradjanak őrangyal nélkül – gondolta, és ekkor kipattant a fejéből egy ötlet. – Nem baj, hogy nincs szárnya, hát nem repül. Majd nem távolról, hanem közelről vigyáz a védenceire. És mondjuk, akkor lehetne egy kicsit más a neve. Nem angyal…

– … hanem? – nézett rá reménykedve Atyaisten. A megoldás egészen működőképesnek tűnt. 

– Anya – simogatta meg az őrangyal arcát Anyaisten –, az majdnem angyal, de mégsem. Mit szólsz?

Atyaisten mosolyogva bólintott.

– Ez jó lesz – mondta –, több mint jó.


 

Főoldal

2020. május 02.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesTextLáng Zsolt nyerte a Libri irodalmi díjat, a közönségdíj Grecsó Krisztiáné1% a Körös Irodalmi TársaságnakKihirdették a megújult fordítástámogatási pályázat első nyerteseit
Ütőér
Molnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcái
Versek
Debreczeny György: Virágember - Tandori-kollázsokFodor Veronika verseiMarczinka Csaba verseiFellinger Károly versei
Prózák
Darvasi László: Egy tehén halálaFiatal írók a bezártságban - Csorvási Noémi: Fontos, hogy ne essünk ki a ritmusbólFiatal írók a bezártságban – Biró Sára: Egy rendszer összeomlása Molnár Krisztina Rita: Gombosdoboz
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA