Tóth Krisztina
Fázós dalocska
Ott kinn viharos
szél tombol.
Az ember kimegy és
meggondol!
Tegnap meleg ősz,
mától tél:
viszlát, fagyi és
játszótér!
Jön majd kori és
jégpálya,
sízés, anyukánk
rémálma,
lesz majd takony és
filmnézés,
trutymós köhögés.
(Elnézést.)
Vastag dzsekimet
felhúzom,
nem baj, kimegyünk,
hadd fújjon!
Találtam
Találtam egy kiscsigát,
mászott a levélen,
mire délben hazajövünk,
ő is leér éppen.
Találtam egy katicát,
pöttyös volt a háta,
mikor énekelni kezdtem,
megrebbent a szárnya.
Találtam egy egeret,
átsuhant a kerten,
meleg kuckót kereshetett
őszi fagyok ellen.
Találtam egy kiscicát
fent a kerítésen,
ha ott fekszik délután is,
majd hazakísérem.
Találtam egy sünikét,
cammogott szuszogva,
nem fogtam meg, csak figyeltem,
hogy mozog az orra.
Találtam egy kiskutyát,
ugatott a téren,
a gazdája jött a boltból,
ugrált örömében.
Találtam egy gyíkocskát,
barna volt a háta,
elrejtőzött nagy kövek közt,
hogy senki se lássa.
Találtam egy legyet is,
két ablak közt dongott,
kiengedtem, hadd röpüljön,
köszönetet mondott.
Találtam egy gilisztát
esőben a járdán.
Az otthonról eltekergés
egy giliszta-járvány!
Találtam egy hangyabolyt,
nézze meg, ki ráér,
olyan fentről, mint egy óriás
mákostészta-tányér!
Találtam egy varangyot,
napozott a sárban,
mondtam neki, hogy maradj ott,
ne ugrálj utánam!
Találtam egy kisrigót,
szökdécselt az ágon,
mondd utánam ezt a verset
énekes barátom!
Évgyűrűk
A csecsemők nem járkálnak,
csak fekszenek szépen,
gőgicsélnek, tejet isznak
anya-ölelésben.
A kicsikék lépegetnek,
folyton hasra esnek,
örülnek a gesztenyéknek
és faleveleknek.
A gyerekek folyton futnak,
csupa folt a lábuk,
ha a fák közé szaladnak,
sose érsz utánuk.
A felnőttek rohangálnak,
mobiljuk csörömpöl,
és mindegyik attól retteg,
kifut az időből.
Az öregek nem sietnek,
leülnek a parkban,
ráncos arcukat fürösztik
a lemenő napban.
A halottak sose mennek,
fekszenek a sírban,
csontjaikból ágak nőnek,
a világ csak így van.
