Kiss Judit Ágnes
Ahogy a forradalom készül
El tudod képzelni magadról, hogy egyszer,
ha nem bírod tovább, akár már holnap,
utcára menj, s ha nincsen semmi másod,
puszta kezeddel ronts a hatalomnak?
El tudod képzelni, ahogy üvöltesz,
és feltéped az utcaköveket,
és nem hátrálsz meg akkor sem, ha szembe-
állnak veled a töltött lövegek?
Megérted azt a tehetetlenséget?
A hőssé tevő kétségbeesést,
amikor nincs már mit kockára tenni,
mert húsig, csontig rohad az egész?
El tudnád hinni, hogy a jelenléted
kell hozzá, hogy a gyűlölt, rettegett
rendszer meginogjon egy pillanatra,
s meglásd az eddig eltakart eget?
Éreznéd, ahogy megmoccan a föld,
hogy az az apró rezzenés elég,
és ledönthetetlennek hitt falak
kövekre széthullva esnek eléd.
Elhinnéd, hogy pont a te hangodon
szólalhat meg majd a kimondhatatlan?
El kell hinned. Hisz történt csoda egyszer.
Egyszer, ezerkilencszázötvenhatban.
