Tóth Krisztina
Felnőttnapok helyett
Egész évben mindegyik nap
a felnőttek napja folyton.
Eszükbe se jut, hogy néha
eltöprengjenek a dolgon.
Mindent szabad csinálniuk.
Ebéd előtt csokit esznek.
Amit nekünk nem lehet, azt
mind szabad a felnőtteknek.
Én ezt nem egészen értem!
Egyszer Janikovszky Éva
írt erről egy egész könyvet,
szóval ez egy régi téma.
A felnőttek azt gondolják,
a gyereknek sokkal könnyebb.
Beveszik az iskolába,
délután meg érte jönnek.
Közben belefér egy edzés,
énekkar meg mateklecke.
Mindenki azt hajtogatja,
figyeljünk a felnőttekre.
Rendben, figyelünk, de ők is
gondoljanak néha bele,
milyen hosszú minden napunk!
Elég lenne csak a fele!
Legyen egyszer gyereknap is!
Lassan öltözhessünk végre,
hadd fújjunk a szívószállal
buborékot a bögrébe!
Hadd szólhassunk rájuk mi is,
ne vacakolj annyit, apa,
elkések az iskolából!
És ma délben megyünk haza!
Anyu, ülj le az ágyamra,
és tedd le a telefonod!
Sokkal jobb, ha filmet nézünk,
és közben a kezem fogod.
Gyereknapon legyen újra
minden felnőtt kicsit gyerek!
Anyu, apu, játsszatok csak,
én pihenek és nevelek!
