Papírhajó - Primér/Primőr

Cs__cs__k__avagy_a_nagy_pudinghajsza.jpg

 

Keresztesi József

 

Csücsök

avagy a Nagy Pudinghajsza hajmeresztő és

igaz története tíz fejezetben elmesélve

 

(részlet)

 

1.

Mint lányhajakban tarka masnik,

Vagy mint a zöld pompon kötött

Sapkádnak csúcsán, úgy magaslik

A szürke kőtenger fölött

A Vérpuding nagy sziklafészke

– Na jó, a viccet félretéve:

E bánatos, holdbéli táj

Egyáltalában nem vidám.

Unalmas és sivár egy otthon

Az égbe nyúló zord orom

Csokisminyonnak, gondolom,

S nem él pazar királyi koszton:

Az élet erre kőkemény,

S szegényke főzeléken él.

 

2.

 

Finom- meg répafőzeléken,

Miből másnapra is marad…

Akad, naná, spenót is éppen,

Vagy kelkáposzta néhanap.

Időnként persze – mily szerencse –

Van más is, mondjuk sóska, lencse,

S hogy megnyugodj és ellazulj,

Jut olykor egy-egy tál paszuly,

Cukorborsó vagy sárgaborsó,

S te fincsi krumplifőzelék!

Majomfogónak hív a nép,

Bár nem majmoknak szánt a sors, ó!

Tökfőzelék, nem túl csomós,

Káposzta, parradiccsomós.

 

3.

 

Csokisminyonnak így az élet

Csak szenvedés, hisz tudhatod:

Sütik nem esznek főzeléket,

Csakis pirított tökmagot,

Meg olykor-olykor mézgapempőt

Vagy citromos csalántepertőt,

S ha kezdődik a bálszezon,

Kamillakrémet, hát bezony…

A Vérpudingnak volt a heppje,

Hogy főzelék jó csak neki –

Egy nagy vájlingba szedte ki,

Aztán merőkanállal ette:

A sárga, zöld vagy barna lé

Csorgott az állán százfelé.

 

4.

 

Így él tehát e szörnyű házba’

Csokisminyon, ki napra nap

A rücskös kőpadlót sikálja,

Mos, főz, vasal, rosszkedvű rab.

Csak úgy ragyog a sziklafészek,

A sárgarépák konyhakészek,

S Minyon a forráshoz siet,

Hogy onnan hozzon friss vizet.

Igyekszik, mert ha itt az este,

Megérkezik a Vérpuding,

És éhesen jő rendszerint,

Mogorva képpel azt keresve,

Hogy kész-e már az estebéd –

Hol gőzölög a főzelék?

 

5.

 

Királykisasszonyunk tehát most

Kezébe kap egy megkopott,

Repedt zománcú, kajla lábost

(Mit még a Vérpuding lopott).

A sziklafészek oldalában

Ott csörgedez dacos-vidáman

Egy gyors folyású kis patak,

Amely a forrásból fakad.

Onnan merít vizet Minyonka,

És felsóhajt keservesen,

Nem vigasztalja semmi sem.

Mi tudjuk jól, szívét mi nyomja,

Hogy egykor oly vidám-merész,

Meleg szíve mitől nehéz.

 

6.

 

Így szól Csokisminyon: „Vizecske,

Te kristálytiszta kis patak!

A messzeségbe futsz sietve,

Futásod boldog és szabad…

Kacagva szöksz át száz határon –

Számomra ez csupán csak álom.

Itt élek én, magába zárt

A roppant sziklaszirt-világ.

A régi, színes életemhez,

Úgy érzem, nincs többé közöm:

Árnyékot vet rám börtönöm,

S az árnyék mindent újrarendez:

A tarkabarka Tortavár,

Hinném, igaz se volt talán…”


 Főoldal

 

2018. augusztus 01.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Ünnepi Bárka-est és díjkiosztóNagy Gábor és Paszkál Gilevszki kapta a 2019-es Balassi Bálint-emlékkardotElhunyt Tandori DezsőTakács Zsuzsa az Artisjus irodalmi nagydíjasa
Ütőér
Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Lanczkor Gábor versei Muszka Sándor verseiGrecsó Krisztián verseiKaracs Andrea versei
Prózák
Kiss Judit Ágnes: FeketemagyarHidi Tünde: ÖrökségEgressy Zoltán: Hold onJózsa Péter: Nicolo kapitány jól fizető útja
Kritikák
A balladák vége - Muszka Sándor: SzégyenOtthonosan a szövegbenHátrahagyottakGyermekkor a szögesdróton túl
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA