Papírhajó - Primér/Primőr

 

 pollagh_meret.jpg

 

Pollágh Péter

 

Kiszagolt kislány

 

 Volt egy kislány, kit kutyája szívesen szagolt. Szimatolta, kutyázott vele, napestig ugratta. Addig-addig szipókázta, mígnem kiszívta az illatát. Szagának összes kisszobáját, útvesztőjét, ládikáját.

A kislány elgurult az erdőbe, a nyalókacsíkos sorompón túlra, hol járni sem mer sok szájember. Itt leltek rá a medvék. A barlanglakó, kuckós brummogók. A lusta tapsolók, a mancsos lányrablók. Felségterületükre, Medveföldre tévedt: a Főföldre, az Ősföldre. Azonosítás nélkül tilos a belépés!

Körbevették őt a medvenépek, asszonyságok, emberségek: többek is, mint szépek. Szagolták volna, na de itt keveredtek a gondba. A kislánynak nem volt szaga. De semmi, így ahogy mondom. Láthatatlan volt. Egy illatárva. A Piszi is hiszi! Komolyan. Valami pimasz biztos kiporszívózta! Egy olyan, amelyiknek hiper a porszívója!

Töprengtek a medvenépek, kerekdeden nevetgéltek. Összedugták fejüket, a kerek fergetegeket. Szag nélkül mit tegyenek?

A medvetanács végül döntött: várják meg, míg visszatér a kislány szaga, akkor majd azonosítják. Addig leültették, úgy ahogy volt, illattalan. Mellé meg lehuppant hat medve, hat farönkre, körbe. Fűszert szórtak a sárga tűzbe: füstbárányokkal vették maguk körbe.

Ez a lekókadó, kirabolt leányzó lógatta a lábát, meg az orrát, lefelé konyult a szája, görbe csík lett csupán: mert micsoda dolog, hogy ez az eb elvitte, mi neki ilyen kedves? Miért vitte? Hova vitte? Mind megette? Elcsencselte? Most ki mondja meg, ki ő?

Várakozás közben a medvék is megéheztek, korgott a sok gömbhas. Elővették a tartalékot, a piros zsákmányt, a málnamálhát, megbontották és eszegették. Adtak a lánykának is, megkínálták, mert szomorú volt, lekonyult a két copfja is. Kántálni kezdtek: Irgum-burgum, hol a szagod? Megdobunk egy málnával, ha akarod!

Majd nagy soká csaholás csörömpölt át a piros szájú társaságon, a málnabandán. Szaladt feléjük kutya úr! Előtte görgött, gurult a kilopott illat, az alaktalan lopadék, a láthatatlan lókötő. Az eb fújta ki orrán, két gigászi orrlikán! Mit neki egy hurrikán! A szökevény-szag, a Szöszi visszatért. Körbeért a remény. 


 Főoldal

2018. június 12.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Hartay Csaba verseiOláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila versei
Prózák
Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Egy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA