Kiss Lehel
Érdeklődő
– Hallom, hogy az éjjel
meg is lett a gyermek.
Fiú-e, vagy lányka?
És jókora termet?
Tud hangosan sírni?
Van-e haja? Szöszke?
Mit szól hozzá bátyja?
Húga? Nénje? Öccse?
No, és mondja,
kire hasonlít a drága?
– Egy hörcsögre
és egy nagyobb padlizsánra.
– Az anyuka jól van?
Mennyit kért a doktor?
Korán jött a gyermek?
Későn? Soha jobbkor?
Minden símán zajlott?
Hány órakor lett meg?
Kinőtt ruhát kap,
vagy immár újat vettek?
No, és mondja,
milyen apukának lenni?
– Hát, nem semmi, kérem.
Igazán nem semmi!
Séta
A baba csak kint tud jól aludni,
bent rí. Apa minden „csipri-csupri”
dolgának most rögtön búcsút inthet.
Semmi érv és könyörgő tekintet
nem segít. Hát ez van. Ki kell menni,
mert bent minden baja van – kint semmi.
„Mindenkinek jót tesz egy kis séta!
Vasalt ing is lesz, s egy jó ebéd ma.”
Rí a baba. Ez van. Ki kell menni,
bár ilyenkor nem járkálgat senki.
Apa megy hát. Meg-megcsusszan. Sorra
bevörösödik a füle s orra.
A kiskocsi leragad a hóban,
de a baba, köszi, nagyon jól van.
Alvóvilágbajnokságon, kérem,
tudható is, hogy az aranyérem
és minden dicsőség kinek járna.
S míg Apának majd’ lefagy a lába,
a kocsiba be-bepillant százszor,
s szárnya nő a gyermek mosolyától.
Jóba’ vagyok a léttel
Jóba’ vagyok a léttel:
hol visz, hol ágyamhoz térdel
Anya és Apa – vigyáz rám.
Okés a pelusom, párnám.
Jóba’ vagyok a léttel:
láttam már hóesést kétszer;
fenyőfán égőket, gömböt,
ránéztem – megszeppent, s bömbölt!
Jóba’ vagyok a léttel:
tetszik a víz meg az étel.
Megettem hat kiló tejport,
s igazi hasgörcsöm, nem volt.
Mögöttem három szép hónap,
örültem sok furcsa jónak.
Jóba’ vagyok a léttel:
belőle még kell és még kell!
Megjelent a Bárka 2018/2-es számában.
