Várfalvy Emőke
Varjúetető
Minimese
Odafönt az égen nagy, sötét felhő gomolyog,
Szürke utcán, bisztrónk előtt kopasz ember sompolyog,
Jön a felhő közelebb,
A kopasz ember elmereng,
Nocsak, de nagy varjúbanda,
A sok madár megrohanja,
Régi barát, tudja mi jó,
Van nála egy kiló dió,
S bár ez nem egy horrorszíntér,
Felkiált a bisztrópincér,
Ijedtében leejtette mind az összes kanalat,
Azt hitte, hogy Hitchcock bácsit megették a madarak.
A Tatár nem bébipapi
Azt mondja a Varjú: kár,
Jó étel a friss tatár,
Nem egy ferde szemű bácsi,
Embert nem főzünk mi, ácsi!
Ez egy olyan marha-féle,
A nagyok oda vannak érte,
Behabzsolják véresen,
Figyelj ide, Édesem,
Lapozzunk!
Pepitaliba
Fekete a varjú, fehér a liba,
Ebből nem lesz sosem tuti galiba,
Mert a varjú eszes,
Magas fára ült,
Onnan lesi,
Buta liba
Hogy lesz
Libasült.
Varjeeeeee!
Varjúkabát fekete,
Operába megy vele?
Dehogy, hisz magasról tesz,
Mind a klasszikusokra,
Mert teljesen rászokott,
A heavy-metal rockra.
De-ne-véres mondóka
mert 2016 védendő emlősei a hazai denevérfajok
Éhes a bőregérke,
mi lesz anya ebédre?
Szúrós szúnyog szuflé,
utána moly májas,
desszertnek zöld,
szöcske szendvics,
hogy ne legyél hájas,
egy nagy pohár bogárlé,
milyet innál, édeset?
Frissen préselt katicalét,
rostost, de ne véreset.
