Kertész Erzsi
Komodói
Bármelyik anyuka életében eljöhet az a pillanat, amikor hüllőkért rajongó gyermekei arra kérik, ugyan, szerezzen már nekik egy aranyos komodói sárkánygyíkot. Jó, ha ilyenkor az anyukának már kész terve van, és nem jön zavarba a kéréstől.
Most elárulom, mit és hogyan kell csinálni, ha beüt a ménkű, és a gyerekek komodóit követelnek.
Szóval.
Komodói sárkánygyík beszerzése:
Hozzávalók:
1 db sebtapasz, 1 db befőttes gumi, 1 db Katica tortabevonó, jó adag bátorság, egy csipet lelemény, távcső nem kell, és semmi félsz!
Kedves Anyuka, legelőször végy egy lexikont, vagy az internetet, hogy megtudd, hol is élnek ezek a kedves jószágok. Ezt a lépést ki is hagyhatod, mert én most elárulom: a komodói sárkánygyík ritka, mint a fehér oroszlán, és az állatkertet leszámítva, ahonnan ugyebár mégsem hozhatjuk haza, még a Kis-Szunda szigeteken lehet őkelmét becserkészni.
Hát akkor irány a Kis-Szunda szigetek!
Mivel ez egy beszerzési útmutató, azt most nem is mesélem el, hogyan szálltam távolsági buszra, majd lovas kocsira, bérelhető kerékpárra, végül folyami uszályra, mert mindezek után még mindig nagyon távol éreztem magam a Kis-Szunda szigetektől. Ekkor azonban, szerencsére sikerült lestoppolnom egy hőlégballont, amelyik épp arrafelé tartott. Na, így azért már egyszerűbb volt a dolog, bár néha liftezett egy kicsit a gyomrom az utazás során. Ráadásul a léghajó vezetője félúton kiszállt. Előtte készségesen elmondta pár szóban, hogyan kell a léggömböt irányítani, és nagyjából azt is megmutatta, merre vannak a Kis-Szunda szigetek, úgyhogy végül is könnyű volt megtalálni.
Amikor a sziget fölé értem, úgy megörültem, hogy a landolást egy kicsit hebehurgyán intéztem. A léggömb fennakadt egy fán, és egy helyen ki is szakadt, ami a hazajutás szempontjából nem volt igazán szerencsés fejlemény. De ezt a problémát később akartam orvosolni, hiszen először is meg kellett találnom a komodóit.
Hát, ahogy ott álldogálok a Kis-Szunda szigetek közepén, egy kősziklán, eszembe jutott, hogy de jó, hoztam magammal távcsövet, azzal biztos könnyen észreveszem ezt a kis sárkánygyíkocskát.
A szememhez emeltem a távcsövet, és láss csodát!, azonnal ki is bújt a bozótból egy komodói.
Amint megláttam, tudtam már, hogy teljesen felesleges hozzá távcső: egy komodóit nem lehet nem észrevenni! Ez a gyíkocska ugyanis jó három méter hosszú, és súlyra megvan vagy száz kiló! Ráadásul pont úgy bámult rám, hogy kétségem nem lehetett afelől, kinézett magának ebédre.
Mit tesz ilyenkor egy elszánt anyuka? És egy nagyon rémült anyuka?
Hát, nem tudom, nekem annyi jutott eszembe, hogy meglepetést okozok neki, talán akkor elfelejti, hogy ebédhez harangoznak. Gyorsan lerúgtam a házi papucsomat, és ahogy azt a dzsungeles filmeken láttam, egy elszánt kiáltás kíséretében dupla szaltóval leugrottam a szikláról, egyenesen a szörnyeteg elébe.
A komodói sárkánygyík nagyon meglepődött, annyira, hogy a száját is eltátotta.
Na, és most kell a befőzőgumi!
A meglepett gyík állkapcsa köré villámgyorsan befőzőgumit tekertem, ami a múlt heti szilvalekvárfőzés miatt volt a zsebemben. A bekötözött szájú gyík ugyan nem tekinthető még megszelídítettnek, de felfalni már nem tud.
Azt mondtam neki:
− Helló, Magyarországról jöttem. Eljönnél velem oda családi kedvencnek?
A komodói elég komoran nézett rám továbbra is, úgyhogy sokáig kellett morfondíroznom azon, hogy mivel tegyem vonzóvá számára a költözést. Ekkor szerencsére a kezembe akadt a másik zsebemben megbúvó Katica tortabevonó, ami a múlt heti szülinapról maradt, és törtem belőle egy darabot. Aztán óvatosan leszedtem a fenevad állkapcsáról a befőzőgumit és felé nyújtottam. Kicsit remegett a kezem.
De szerencsére teljes volt a siker! A komodói egy nyeléssel a gyomrába küldte az édességet, és villás nyelvét nyújtogatva követelte a többit. Darabonként odaadtam neki, és közben elmagyaráztam, hogy ha velem jön, akkor a Magyarország nevű helyen gyakran ehet ilyen finomat.
Úgy tűnt, nincs több kifogása, bár a csoki után befalt még néhány rovart, meg tojást, meg minden egyebet, amit a környéken talált, például a távcsövet is. És itt jegyezném meg: ha valaki azt hiszi, hogy tudja, mi az a sárkányeregetés, akkor bizony téved. A sárkányeregetést valójában a komodói sárkány végzi, amikor már jóllakott, és a gyomra kezdi feldolgozni a bogarakat, tortabevonót, távcsövet, miegyebet. Mondhatom, szédítő dolog!
Erről viszont szerencsére eszembe jutott, hogy a hazatéréshez a léggömböt gázzal meg kell tölteni, úgyhogy egyszerűen csak a komodói fenekéhez tartottam a ballont, befogtam az orromat, és amikor a gömb felfúvódott, egy sebtapaszt ragasztottam a szakadásra, mert az mindig van az egyik zsebemben. Így a komodóival közösen megoldottuk a hazatérés-problémát, és egy kicsit talán közelebb is kerültünk egymáshoz.
A hazaút eseménytelenül telt, azt leszámítva, hogy a komodói félúton ismét megéhezett, és mivel nem volt már nálam semmi ehető, a léggömb kosarát kezdte el falatozni. Szerencsére landolásig még csak a fele hiányzott, így éppen hazaértünk. A belvárosban szálltunk le, mert akartam még vásárolni a nyakába egy piros díszmasnit, hiszen mégiscsak ajándékba lesz! Mielőtt bementem a díszmasniszaküzletbe, a komodóit egy nagyméretű kukában rejtettem el, ott eregetett sárkányosan, csendesen.
És micsoda öröm és meglepetés volt, amikor hazaállítottam egy valódi komodói sárkánygyíkkal! A gyerekek majd kiugrottak a bőrükből! Simogatták, etették, pórázt tettek a nyakára, sétáltatták, a hátán lovagoltak, házat építettek neki, és bogarakat gyűjtöttek számára. Azonnal beilleszkedett a családba, és azóta is itt él velünk, mindannyiunk örömére.
Hát nagyjából ennyi lenne a komodói sárkánygyík beszerzése, lépésről lépésre. Kicsit macerás ugyan, de annyi örömet okoz, hogy bőven megéri a fáradtságot.
Csakhogy az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az újdonság elmúltával a gyerekek egyre kevesebbet foglalkoznak a komodóival. Az a helyzet, hogy mostanában már csak én etetem, sétáltatom pórázon a parkban, cserélem alatta az almot, és gyűjtök neki bogarakat, vagy sütök néha egy-egy csokitortát.
Szóval, kedves anyukák, csak halkan súgom, de lehet, hogy jobban jártok egy aranyhörcsöggel. Az is aranyos.
