Elhunyt Tornai József
2020. január 31-én, életének 93. évében elhunyt Tornai József, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas író, költő, műfordító.
Tornai József 1927. október 9-én született Dunaharasztiban. Középiskolai tanulmányait Budán végezte, itt kötött barátságot Juhász Ferenccel, tanárai közé tartozott Gyergyai Albert is. 1948 után – egyéni világnézete miatt, melyre hatással volt Kant, Spinoza, Spencer, a brahmanizmus és a buddhizmus – nehezen talált állást. Előbb a sertésvágóhídon volt segédmunkás, majd a Csepel Vas- és Fémművekben betanított munkás, később a Csepel Autógyár diszpécsere. Közben 1955-ben publikálta első verseit az Új Hangban és a Magyar Csillagban, majd 1959-ben megjelent első önálló verseskönyve Paradicsommadár címmel. 1961–1976 között szabadfoglalkozású író, 1976–1987 között a Kortárs munkatársa. 1989–2001 között az Írószövetség elnökségi tagja, majd 1992-től 1995-ig elnöke. Az 1970-es évektől folyamatosan jelentek meg verses- és esszékötetei, valamint műfordításai, egészen a legutóbbi évekig. 1984-ben adták ki egyik legolvasottabb művét, a Vadmeggy című vallomásos esszéket szerelemről, házasságról. Csillaganyám, csillagapám címmel kiadott összegyűjtött verseinek 2011-ben megjelent negyedik kötete után minden évben újabb kötettel lepte meg olvasóit. 2012-ben A semmi ellen, 2013-ban az Éjfél, 2014-ben a Hirdetve törvényt, 2015-ben a Vízesések robaja, 2016-ban a Világtojásban, 2017-ben az Ó, kettős ember, 2018-ban a Sár lesz a gyémánt, 2019-ben pedig a Magyarul virágzó fa című könyve látott napvilágot. Ez utóbbi kapcsán írta róla Alföldy Jenő: „Kilencvenkettedik évére Tornai, tűnődve a mulandóságon, a megélt múltban talál fogódzót. Mindaz, amit »teljes életet« élő emberként megtapasztalt, megismert és tudatosított, életművében szellemi és lelki, kozmológiai és természeti, vallás- és művelődéstörténeti vonatkozásokban gazdagon állt össze költői világképpé. Racionális igényessége, fejlett kritikai érzéke és költői intuíciója révén lett a nagy kérdésekkel szembenéző alkotó. Életművében a lényeges elemek körforgásszerűen térnek vissza. A »magyarul virágzó fa« a vele szimbiózist alkotó filozófia spirálisával együtt növekszik mind magasabbra.” Tornai József 2012-től volt a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, ugyanabban az évben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. 2013-ban Kossuth-díjat kapott, 2014-ben lett a nemzet művésze. 2015-ben az egyetemes és egyéni létértelmezés terén kifejtett humanista meggyőződésű költői és esszéírói munkásságáért, valamint a magyar és világirodalmi hagyományok egyesítésében kifejtett öt évtizedes pályafutása elismeréseként kapta meg a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíját.
Temetéséről később intézkednek. Emlékét kegyelettel megőrizzük.
(Magyar Írószövetség)
