Mario Vargas Llosa a 2010-es irodalmi Nobel-díjas
Mario Varga Llosa 1936-ban született Peruban. Szülei válása után édesanyjával Bolíviába költöztek. Tízéves korától ismét Peruban élt, a fővárosban, Limában kezdte meg tanulmányait. Az egyetemet végül Madridban fejezte be, de 1959-től Párizsban élt, ahol spanyolt tanított, valamint a francia rádió spanyol osztályán dolgozott.
Első regénye, a Város és a kutyák 1962-ben jelent meg, és egyből meghozta a nemzetközi elismerést. 1964-ben elvált feleségétől, évekkel később a történetet a Júlia néni és a tollnok című regényében dolgozta fel, amihez Julia Urquidi is megírta saját változatát 1993-ban.
1966-ban jelent meg második regénye a Zöld Palota, ekkor már második feleségével, Patricia Llosával él együtt. A hatvanas évek végétől különböző amerikai és európai egyetemeken tanított, \'67-ben pedig kiadta összegyűjtött novelláit Kölykök címmel.
1970-ben családjával Barcelonába költözött, itt írta doktori disszertációját, amelynek témája példaképe, Gabriel García Márquez. 1973-ban jelenik meg a Pantaleón és a hölgyvendégek, amelyből három évvel később maga rendezett filmet.
1975-ben visszatért Peruba, 1977-ben pedig a Nemzetközi PEN Klub elnökévé választották. A nyolcvanas években már Japánban is tanított, közben sorra jelentek meg regényei.
Az 1990-es perui elnökválasztások első számú esélyesének számított, de vereséget szenvedett az alig ismert, japán származású Alberto Fujimorival szemben. Az elnökválasztáson való részvételéről szóló keserű visszaemlékezéseit 1993-ban jelentette meg Egy hal a vízben (El pez en el agua) címen.
Újabb regényei közül 2000-ben látott napvilágot A kecske ünnepe, mely egy diktatúra hétköznapjairól fest borzongatóan eleven képet, majd három évvel később az Édenkert a sarkon túl.
2010-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Akadémia indoklása szerint "a hatalom szerkezeteinek feltérképezése és az egyén ellenállásáról, lázadásáról, valamint kudarcáról festett erőteljes képei" miatt érdemelte ki a díjat.