Az immáron második évadát hirdető Csukás István-díj pályázatára a beérkezési határidőig 24 szerző 30 nagyszínpadi gyermek-és ifjúsági műve érkezett. A kuratórium április 1-jén hozta meg a döntést: 2016-ban Simon Réka Zsuzsanna drámája kapta meg a díjat.
„Bízom benne, nevettetni fog
és szerethető lesz”
Ayhan Gökhan beszélgetése a Csukás István-díjat nyert Simon Réka Zsuzsannával
– Emlékszel arra, hogy melyik volt az első Csukás-mese, amivel megismerkedtél? Milyen hatást tett rád?
– Ha könyvre gondolok, amit először olvastam, az a Hogyan fogtam el Settenkedő Tódort és a Vakáció a halott utcában volt. Arra emlékszem, hogy nagyon vigyáztam rájuk, ahogy minden Magyarországról érkező gyerekkönyvre. Abban az időben minden onnan érkező könyv kincsnek számított. Születésnapomra kaptam mindkettőt valamikor a nyolcvanas évek elején. Ha színpadi műre gondolok, akkor az Ágacska. Pösze egér, Dani kacsa, Béka Berci, Ágacska és a Festő alakja gyermekkorom óta elevenen él bennem. Különösen kedves nekem Márton András színművész Dani kacsa-alakítása. Ha pedig bábfilm, akkor természetesen Mirr-murr kalandjai Halász Judittal, és szép sorban következett Pom Pom, Süsü, a Keménykalap és krumpliorr.
– Egy élő legenda nevét viselő díj elnyerése mit jelent számodra, hogyan fogadtad a hírt?
– Természetesen nagyon-nagy megtiszteltetés és határtalan öröm. Eltelt egy kis idő, amíg tudatosult bennem, hogy Pajzsikáéké a díj. Sajnos nem lehettem ott a díjátadón, de majd a júniusi könyvhéten az Ezerjó Lovagrend egyik lovagjával elmegyünk a Mesemúzeumba, hogy átvehessük a díjat.
– Legutóbb az Ahány király, annyi mese című gyerekkönyved jelent meg, 2013-ban. Tartogatsz megjelenésre váró meséket?
– A Könyvfesztiválra jelent meg egy gyerekkönyvfordításom a Naphegy Kiadónál, Anyukák világa címmel, Marta Gómez Mata és Carla Nazareth közös alkotása. A júniusi könyvhétre készül a harmadik mesekönyvem. Most belevaló, cserfes, vicces királylányokról írtam. Nagy örömömre Egri Mónika álmodja hozzá a képi világot. Van még egy másik kész mesekönyvanyagom is, gyerek-felnőtt közötti párbeszédekből kipattanó mesék. Hamarosan eldől, hogy az merre veszi útját. Közben meg párhuzamosan elkezdett anyagokon is dolgozom.
– A Pajzsika, Pimpó és az Ezerjó Lovagrend című pályaművel nyertél. Milyen sorsot szánsz a műnek, milyen sors vár rá, hogyan tovább?
– Jó szelet kívánok neki, és bízom benne, nevettetni fog és szerethető lesz, bármerre is viszi majd az útja. A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házának színpadán fog először bemutatkozni.
Simon Réka Zsuzsanna
– Foglalkozol spanyol nyelvű gyerekirodalommal is. Hogy látod, milyen trendek érvényesülnek a spanyol gyerekirodalomban, ahhoz képest vannak-e lemaradásaink, van-e valami, amit átvehetnének, hasznosíthatnának a magyar szerzők?
– A spanyol és a katalán gyermekirodalmi paletta sokszínűségéből fakadóan nincs hiány az olyan gyermekkönyvekben, amit érdemes volna magyarul is kézbe venni. Az a tapasztalatom, hogy Magyarországon szinte alig van érdeklődés a spanyol, katalán gyermekkönyvek és gyermekkönyvkiadás, a gyermekkönyvek népszerűsítésének mikéntje, a meghirdetett gyermekirodalmi versenyek, könyvhetek, könyvünnepek iránt. Spanyolországban nagyon sok munkát és energiát fektetnek abba, hogy a kortárs gyerekirodalom képviselőinek minél több lehetőségük legyen találkozni az olvasóikkal. A kortárs gyermekirodalom kitüntetett figyelemnek örvend az iskolákban, könyvtárakban is, és az alkotóknak (írók, illusztrátorok) sokféle lehetőségük van bemutatkozni. Az irodalmi versenyek, pályázatok nagyon másképp működnek itt, mint otthon: akár a szervezésre, a díj lebonyolítására, a szabályzatra, a díjra gondolok. Merész, tabukat feszegető gyermekkönyveket is megjelentetnek, és külön odafigyelnek ezekre az alkotásokra. Az elmúlt időszakban például nagyok sok menekültekről, bevándorlókról szóló könyv látott napvilágot, aminek én személy szerint nagyon örülök. Nemrég egy anorexiás kislányról szóló képeskönyv akadt a kezembe. Nincs hiány a különlegesen kreatív, vicces, érdekes képi világú könyvekből sem.
A Kalandraka Kiadó könyveit évek óta több nyelven is meg lehet vásárolni, az Edelvives Kiadó pedig a gyönyörű képeskönyveit sokszor két méretben árusítja: a nagyobb méret annak, aki megengedheti magának a húsz euró fölötti árat, a kisebb pedig azoknak az olvasóknak, akik megelégszenek az olcsóbb, kisebb képeskönyvvel is. Természetesen az sem kell elhallgatni, hogy sok olyan magyar óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló gyermekkönyv van, ami spanyol, katalán nyelvterületen is biztos sikert aratna.
– Tagja vagy az Író Cimborák alkotói csoportnak. A közösségbe tömörülés segítségedre van-e a munkádban, illetve a jövőben várható-e valamilyen program, kiállítás, amiben te is közreműködőként veszel részt?
– Az Író Cimborákkal való műhelymunkát nagyon szeretem. Jó mókának tartom, hogy havonta, kéthavonta különböző témákhoz kapcsolódó írásgyakorlaton vehetek részt. Amolyan tollforgató-edzés ez. A határidők miatt némi fegyelem is ragad rám, legalábbis egy időre biztosan. A többiekkel való alkotás folyamata és a közös ötletelés is mindig nagyon jó hangulatban történik. Most a Miklya Zsolt által megálmodott Mi lenne, ha… gyermekrajz pályázatunk beérkezett rajzai (900 darab!) közül válogathattunk, és ezekhez a gyerekrajzokhoz írtunk verseket, meséket. Az általunk kiválasztott rajzokat a hozzájuk készült írásokkal az Író Cimborák blogoldalunkon már olvasni lehet. Folyamatosan kerülnek fel az oldalra az alkotások. A beküldött rajzokat pedig a Sárkányos Gyerekkönyvtárban (Bp. Szabó Ervin tér 1.) június 4-én, szombaton 11 órakor a Mi lenne, ha… kiállítás megnyitóján lehet először megcsodálni.
