Megkérdeztük

 

csabai_laszlo.jpg

 

Megkérdeztük a „karanténban”

Csabai Lászlót

 

Amikor beütött a vírus-krach, sokan azonnal valami járványtematikájú olvasmány után nyúltak: pestis, bezárkózás, világvége. Neked mi volt az első „könyves” reakciód, miket olvastál akkoriban?

Nem olvastam járványos könyvet. Még évekkel ezelőtt átrágtam magam Camus A pestisén, és nem volt maradandó élmény. Egyébként bár szeretek, de ritkán olvasok csak úgy találomra, vagy csak a befogadói örömért. (Pedig talán ez utóbbi a művészet lényege.) Általában ahhoz a korhoz vagy helyszínhez választok olvasnivalót, melyről írni akarok. Így most az ötvenes- hatvanas-hetvenes évek Magyarországát realistán ábrázoló könyveket kerestem. Néhány ezek közül: Csontos Gábor: Száraz ér, Molnár Géza: Vasárnap mindig esik az eső, Gáll István: Vaskor. És most sem maradhatott ki örök szerelmem és ihletőm, Szibéria sem. Lipatov: Falusi detektív, Szapozsnyikov: Sámánkő. A második könyv tetszett igazán.

 

Mások filmekkel, sorozatötletekkel jöttek, virtuális színházat, karanténkoncerteket ajánlottak, láthatóan felértékelődött a különféle médiaszolgáltatók szerepe is, özönlöttek a címek: mintha egy nagy mozivá alakult volna a világ. Tény, bőséges a kínálat, ha az ember tényleg ráér – te ráértél? Milyen jó sorozatba vagy filmbe futottál bele, milyen színházi produkciót, koncertet láttál, amelyet szívesen ajánlanál nekünk?

Sorozatok közül A viszonyt ajánlanám. Nem csak azért, mert egy író az egyik főszereplő. Filmek közül, mivel én – mérsékelt – finnugor nacionalista vagyok, a November című észt remeklést említeném elsőnek. A megtekintése óta úgy érzem, éltem már Észtországban valamikor. Ráadásul megtudtam, mi az a kratt.

A kuriózumok mellett szeretem a főáramba tartozó iráni és amerikai filmkészítő műhelyek alkotásait is. Az elsőre példa Farhadi filmje, az Elly története, melyet megtekintve újra megerősödött bennem a felismerés, hogy szerencsére (vagy inkább sajnos?) az emberek lényegében mindenütt nagyon hasonlóak. Az utóbbira Jim Jarmuschtól a Paterson. Egy iráni (!) nő és egy amerikai költő-buszsofőr érzékeny szerelmi története. A végén viszont váratlan horror: egy kutya széttépi a költő jegyzetfüzetét.

 

Olvasni jó, filmet nézni se rossz, de talán írni a legjobb. Mit írtál vagy írsz ezekben a napokban-hetekben?

Novellát. Sokat. Mert ez a mindennapi élet fűtőanyaga. Élés, túlélés, a minőségi élet ígérete egyszerre. Azért különösen jó a novella, mert egy lekerekített egész, mégis hamarabb készen van, mint egy regény. De regényt is írok, pontosabban fésülgetem a Szindbád IV-et. Melynek munkacíme: Szindbád és Derrick.

 

(Kérdezett: Kiss László)


Főoldal

2020. június 25.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Vári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcái
Versek
Lajtos Nóra: kórtermekGaraczi László: Cioran-dalokAczél Géza: (szino)líraFalcsik Mari versei
Prózák
Nagy-Laczkó Balázs: KékszínkörMurányi Sándor Olivér: Halak közöttBene Zoltán: Isten, ítéletMárton László: Hű
Drámák
Maruszki Balázs: Vasember fiaiTéblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszertCsík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkája
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA