Bódán Zsolt
Séták, vizitek, bálok
Egy polgárlány élete Gyulán az 1880-as, '90-es évek fordulóján
Tanulmányunkban egy gyulai polgárleány, Kliment Margit 1885 és 1892 között keletkezett, leánykori levelei alapján kívánjuk a korabeli polgári ifjúság társas életének néhány fontos mozzanatát feleleveníteni.[1] Mielőtt azonban erre rátérnénk, talán nem érdektelen röviden néhány szót ejteni a levelek írójáról, illetve magukról a forrásként használt dokumentumokról.[2]
Kliment Margit 1869. június 14-én látta meg a napvilágot Gyulán,[3] egy helyben megtelepedett osztrák katonatiszti család gyermekeként. Dédapja, Kliment Ferenc Xavér (1776-1853) a császári könnyűlovasság tisztje volt s főhadnagyként, majd őrnagyként harcolt a napóleoni háborúkban, érdemeivel nemesi címeres levelet nyert. Apja, Kliment Gyula (1836-1906) ulánus tisztként szolgált az osztrák hadseregben, majd Csausz Szidóniával (1849-1917) 1868-ban kötött házassága után a hadseregből kilépve Gyulán telepedett le s pénzügyi szakemberként dolgozott tovább. Kliment Margitnak hét testvére született: Ferenc, Gabriella, Márta, Olga, Gyula, Adrienne, és Gyula, akik közül azonban csak az első három élte meg a felnőttkort.[4]
Kliment Margit életéről viszonylag keveset tudunk. Bár a Ladics család hagyatékában jelentős anyag kapcsolódik személyéhez (iskolai füzetek, rajzok, levelezés stb.), ezek feldolgozása azonban még várat magára. Annyi mindenesetre elmondható, hogy a kor szokásainak megfelelő neveltetésben részesült. Mivel a család nem volt különösebben tehetős, az elemi iskola elvégzése után, Budjács Andorné helyi magániskolájába íratták, ahol 14 évesen, többek között, a következő tárgyakat tanulta: hittan, magyar és német nyelvtan, számtan és földrajz, valamint rajz négy és kézimunka tizenkét órában. Talán ez utóbbi tárgyaknak tudható be, hogy tehetségesen rajzolt és kézimunkázott, hímzésmintáit több esetben maga tervezte. A Ladics házhoz tartozó gyűjteményben fiatalkori rajzai mellett többek között számos hímzett zsebkendője és ezek mintáinak tervei is megtalálhatóak.[5] Látható, hogy neveltetésében a konzervatív női szerepre való felkészítés kapott hangsúlyos szerepet. Ezt a megállapítást alátámasztják levelei, melyekben nemegyszer számol be a háztartásvezetésbe való bekapcsolódásról.
1892-ben kötött házasságot Ladics Lászlóval, aki korábban már három évig udvarolt neki.[6] Ezzel a választással egy szép karrier elébe néző, tehetséges fiatal ügyvédhez kötötte életét, akinek családi háttere, gazdasági, társadalmi rangja mintegy biztosítéka volt a nyugodt, békés, előkelő kisvárosi polgári életnek. Házasságukból öt gyermek született: Klára 1893-ban, Tamás 1895-ben, György 1898-ban, László 1900-ban és Margit 1905-ben.[7] Az 1924-ben megözvegyült Kliment Margit 1949-ben, nyolcvanéves korában hunyt el.
A tanulmányunk alapját képező levelezés magába foglalja egyrészt Kliment Margit öccsének, Kliment Ferencnek, valamint későbbi férjének, Ladics Lászlónak írt leveleit, és az ezekre érkezett válaszokat az 1885-1892 közötti évekből, illetve az ebben az időszakban barátnőjétől, Novák Izabellától kapott leveleket.
A mintegy 500 levelet végigolvasva képet kaphatunk arról, hogy mi foglalkoztatott egy eladó sorban lévő polgárleányt az 1880-as, '90-es évek fordulóján, hogyan teltek hétköznapjai és ünnepei, mivel töltötte szabadidejét, hogyan készülődött az előtte álló életre. A társasági élet, illetve a szabadidő és a szórakozás eseményei mellett szintén érdekes adatokat találhatunk a levelekben a korszak polgári kultúrájának számos más területéről, mint például a családi és naptári ünnepek köre és lefolyása, a lakáskultúra, vagy éppen a háztartásvezetés gyakorlata. Tanulmányunk keretei azonban most csak az elsőként említett témák, tehát a társasági élet, a szabadidő, a szórakozás néhány jellegzetességének bemutatását teszik lehetővé.
A társasági élet rajza Kliment Margit levelei alapján
Az első levelek megírásának idején, a nagylánnyá válás határán álló Kliment Margit még járt ugyan iskolába, de már nem ez volt a legfontosabb az életében. Leveleiben egyre gyakrabban jelennek meg a társasági élet eseményeiről szóló tudósítások. Kezdetben még egy félénk, aggodalmakkal teli leány képe rajzolódik ki előttünk. 1885-ben írja az öccsének a következőket: „Borzasztó dolog vár reám: el kell mennem egészen magamban Jancsovitsékhoz egész délutánra. Bár csak meghalnék addig, vagy mondhatnám, mint a királyhölgy abban a históriában, amely a vörös könyvben van: »Nyílj fel, föld! Nyelj el, föld!«, s a föld elnyelne, nem bánnám; csak Iza jöhetne velem". (KM-KF 1885. 12. 14.)[8] Egy másik levélben, alig néhány hónappal később, Kliment Margit első báli előkészületeiről beszámoló levelére válaszolva írta öccse: „Képzelem, hogy hogy félsz a báltól." (KF-KM.1886. 1. 11.) A következő idézet már, mint ritka kivétel jelenik meg 1888-ból: „Itt volt Szeles, körülbelül egy fél óránál tovább itt ült, úgy megijedtem tőle amint láttam erre fiákerezni, hogy azt sem tudtam, hogy szaladjak ki a mamusnak mondani. Szerencsére a tatus korábban hazajött, mert a mamus konyhán volt, és így míg öltözködött egyedül kellett volna Szélházit mulattatni." (KM-KF1888. 12. 9.) A későbbiekben azonban már hasonló aggodalmaknak nyomát sem találjuk a beszámolókban: egy magabiztos, a társasági életet élvező, az adott keretek és formák között otthonosan mozgó fiatal hölgy képe rajzolódik ki a levelekből.
Lássuk tehát, melyek is voltak a társasági életnek azok a legfontosabb alkalmai, illetve a szabadidő eltöltésének módjai és lehetőségei, amelyekről Kliment Margit levelei alapján képet alkothatunk.[9]
Vizitek
Polgári környezetben a társasági élet alapját a kölcsönös látogatások, vizitek jelentették. Magát az utóbbi kifejezést Kliment Margit viszonylag ritkán használta leveleiben, sokkal inkább csak leírásszerűen emlékezett meg ezekről az eseményekről, mint azt a következő idézet is mutatja: „Tegnap délután Novákéknál voltunk, ott voltak Vidovichék is. Ma délután Bodokyékhoz megyünk, Irénnel és Szerénával." (KM-LL 1890. 2. 3.) Persze időnként kifejezetten a vizit megjelöléssel is találkozhatunk: „Most nagy vizitjárvány van minálunk, Ma délután Jancsovitsék jönnek hozzánk, tegnap Szénásiék voltak, tegnapelőtt pedig a szép Gusznerné és a Ladics lányok" - írta főszereplőnk 1891-ben. (KM-KF 1891. 10. 15.) Ezek a látogatások egyrészt a kapcsolatok kezdeményezését (első vizit), valamint azok fenntartását és ápolását szolgálták. Jellemzőjük volt a kölcsönösség: a látogatásokat bizonyos időn belül illett viszonozni. A következőképpen ír erről barátnőjének Novák Iza: „Minthogy egyszer valamikor csak vissza kell adni a látogatást Buzáth Ilonának, talán megtehetnénk ezt ma! Írd meg, hogy akartok-e jönni." (NI-KM én.). Kliment Margit egyik levelében pedig ezt olvashatjuk: „... van egy új barátném, Pándy Sarolta. Szombaton volt nálam, én pedig tegnap. (KM-KF 1886. 6. 6.)
A vizitek rendszerint megszabott időben, vizitidőben történhettek, ami délelőtt 10-11 órát, illetve délután 5-6 órát jelentett, bár ez a levelekből nem derül ki egyértelműen. Ilyen esetekben előfordulhatott, hogy a látogatók netán nem találták otthon senkit, hiszen mások is úton voltak. Ez történhetett az alábbi esetben is: „Irénke pár napig bennmaradt s meglátogatott minket, de nem voltunk otthon, hanem másnap elmentünk mi hozzá, s ott töltöttük az egész délutánt." (KM-LL 1889. 10. 16.)
A vizitek sajátos formáját jelentették az utazásokhoz kapcsolódó búcsú vagy üdvözlő látogatások, amikor a baráti kör elutazni készülő tagjától köszöntek el az ismerősei vagy az köszönt el az otthon maradóktól, illetve a hosszabb utazásból hazaérkezőket látogatták meg. Néhány példa ezekre: „Tegnap voltunk Jancsovitséknál, Leonától elbúcsúzni, megy Bártfára." (KM-KF 1888. 6. 20.) „Jancsovits Margit is hazajött már Pestről. Tegnap voltunk nála egy pár percre, de nem érezte jól magát." (KM-KF. 1889. 5. 23.)
Házi bálok
Az eddig bemutatott vizitek rendszerint rövidebb látogatásokat jelentettek. A társasági élet központi eseményeit azonban az egyes családok otthonaiban zajló kisebb-nagyobb társas összejövetelek jelentették. Kliment Margit leveleiben ezeket következetesen báloknak nevezi. A bálokon rendszerint állandó, megszokott társaság jött össze, bár az, hogy pontosan hányan és kik tudtak adott esetben megjelenni, alkalmanként változott. Ez az állandó társaság a Kliment Margit korosztályához tartozó, hasonló állású fiatal hölgyeket és urakat foglalta magába. A leggyakrabban szereplő tagok a következők voltak: Novák Iza, Ladics Irén és Margit, Cziffra Lujza, Hücke Szeréna, Szentmihályi Mariska, Jancsovits Leona, Hajóssy Mária, Ladics László, Keller István, Zöldy János, Bodoky Zoltán és Mihály. Ezek a nevek a korszak gyulai történetével foglalkozóknak mindenképpen ismerősen csengenek, a századforduló helyi intelligenciájának jeles képviselőit, illetve majdani feleségeiket tisztelhetjük személyükben. Az említetteken kívül természetesen időnként mások is megjelenhettek a rendezvényeken, például a Gyulán állomásozó katonatisztek, akik egyébként is kötelességüknek érezték az egykori katona, Kliment Gyula látogatását.
Az összejövetelekben idővel kialakult bizonyos rendszeresség: az 1880-as évek végére vasárnap délutánonként Kliment Margit nagymamájának, a hetvenes évei körül járó özv. Csausz Lajosnénak a házában gyűltek össze a fiatalok. Ilyenkor a társaság nagy részével számolhattak: „Ma, vasárnap lévén, mint rendesen, groszmamánál voltunk. Nagyon jó kis bál volt." (KM-KF.1890.12.14.) „Ma egy hete groszmama beteg volt, s így nem lehetett nála bál, hát elmentünk Lújzihoz. Elég jó volt."(KM-LL 1891. 1. 11.) „Van egy új tiszt, egy nagyon kedves, eszes és művelt ember. Már volt egy vasárnap délutáni bálban groszmamánál és majdnem általános tetszést aratott. (KM-KF 1891. I. 30.)
Más esetekben - akár hétköznapokon is - inkább csak alkalmi jellegűnek tűnnek ezek a találkozások, amelyeken csak kevesebben vettek részt. A gyakoriságuk mindenesetre változó lehetett, és adott esetben néhány napon belül más házaknál is ismétlődhetett a találkozás, mint azt a következő példák is mutatják: „Mi most szörnyen nagy bálozásban vagyunk. Tegnap Hajóssy Ilkánál voltunk, tegnapelőtt Dubányiéknál. Elég jól mulattunk. Szombaton kinn voltunk Ladicséknál a tanyán. 4 órakor mentünk ki és 12-kor jöttünk haza. Rajtunk kívül kint voltak: Novákék, Hücke lányok, Lujzi, Bodoki Miska és Zoltán, Achim és Haviár. Nagyon jól mulattunk. Nagy díszkivonulást rendeztünk lampionokkal. Szeréna nagyon szépen énekelt. Sokat sétáltunk az erdőben." (KM-KF 1889. 5. 23.) „Ma délután alighanem bál leend. A Hücke lányok és Szénássyék készülnek eljönni. Tegnap Zöldyéknél voltunk, tegnapelőtt Ladicséknál. Mind a két helyen nagyon jól mulattunk." (KM-KF 1889. 4. 7.)
Ezekhez a házi bálokhoz alkalomszerűen a társaság szórakoztatására különböző programok és társasjátékok is kapcsolódtak, rendszerint zongorázás, éneklés, esetleg felolvasás, szavalás: „Pénteken Szerénánál voltunk Irénnel. Nagyon jó volt. Szerénával énekeltünk duetteket." (KM-LL 1890. 4. 28.) „Izáék tegnap nálunk voltak, pattogattunk kukoriczát, és Iza és én négykézre zongoráztunk, ami nekem nagyon rosszul ment." (KM-KF 1886. 4. 7.) „Vasárnap groszmamánál voltunk. Ott volt Ladics is egész délutánra, és később Wargha is, Novákéktól csak Iza. Énekeltünk, zongoráztunk, beszélgettünk, egyszóval jól mulattunk."(KM-KF 1887. 12. 3.) „Tegnap itt volt Dubányi Erzsi, Pándy Krisztina, Hajóka Marka, Nagy Ilona. Elég jól töltöttük az időt. Mariska szavalt, mi meg nagy átéléssel hallgattuk, ámbár nem valami élvezetes volt." (KM-KF 1889. 11. 30.) „Szombaton Nagy Józsiéknál voltunk, Irénke is velünk volt, elég jól mulattunk. Nagy Józsi hegedült, Iza zongorázott." (KM-LL 1890. 2. 11.) „A mai délután elég jól eltelt groszmamánál. Ott voltak Irén, Margit, Jules és a szokott ifjak. Iza zongorázott, Margit és én táncoltunk." (KM-KF 1890. 2. 7.) „Tegnap délután Irénnél voltunk, hétfőn pedig Irénék voltak nálunk. Nagyszerű bálat csaptunk, még táncoltunk is." (KM-KF 1890. 2. 19.)
Amint az utóbbi idézetek mutatják, ezeken a házi bálokon időnként tánc is volt, bár abból, hogy ezt a tényt Kliment Margit kiemelte, arra következtethetünk, ez nem volt állandó része az összejöveteleknek.
Mint említettük, a jelenlévők időnként társasjátékokat is játszottak. Ezekről egy alkalommal a következőképpen számolt be Kliment Margit: „Vasárnap bál volt nálunk. Játszottunk társasjátékokat. Többek között postást is, melyben mindenki egy város nevét választja... én Budapestet választottam. Azután úsztatót játszottunk. Én egy oldalról a doctort kaptam, Gyulától meg valami Lórándot. Én azt mondtam neki, hogy nem ismerek semmiféle Lórándot, erre azt mondta, hát akkor, hogy L-el kezdődjék, feladja a Lászlót. De mivel nagyon nyilvánosan kellett megvallani, hogy kit kaptunk, Lórándnál maradtam." (KM-LL 1890. 1. 29.)
Sajátos formáját jelentették ezeknek az összejöveteleknek az úgynevezett idegen ajkú bálok, amelyekről időnként szintén olvashatunk a levelekben; nemegyszer a nyelvi nehézségek miatt a társalgás színvonalához fűződő panaszokkal fűszerezve: „Tegnap a bál nálunk volt. Meglehetősen tompa, mivel idegen ajkú volt." (KM-KF 1888. 5. 7.)
Néhányszor szerepel a levelekben a búcsúbál kifejezés is; arra pedig, hogy a bál szót milyen tág értelemben is használta Kliment Margit, kitűnő példa, hogy egyik levelében egyenesen sétabálról írt, lényegében egy kisebb kirándulást értve alatta: „A múltkor nagy sétabálat rendeztünk, ott voltak Irénke és Margit, Iza akkor Sz. Miskáéknál volt, mi pedig igen jól mulattunk, a Czél domb felé mentünk, ott van a vízben egy nagy széthasadt fűzfa, melybe az egész társaság bement és kényelmesen elfért."(KM-KF 1887. 05. 07.)
A korabeli leírásokból és szakirodalomból ismert zsúrokról, mint társasági alkalmakról leveleiben Kliment Margit egyáltalán nem tesz említést. Nem tévedünk nagyot azonban, mikor úgy véljük, hogy az eddig bemutatott báloknak némelyike kifejezetten ebbe a kategóriába tartozhatott. Időnként találkozhatunk viszont a társaság egyes tagjaival ebéd, uzsonna vagy vacsora meghívások kapcsán, az ilyen jellegű beszámolók azonban viszonylag ritkák a levelekben.
Bálok
Az eddig ismertetett házi bálok mellett természetesen a társasági élet csúcspontját Kliment Margit és társasága számára is az igazi bálok jelentették. Kliment Margit beszámolóiból úgy tűnik, hogy az 1886-1892 közötti évek valamennyi jelentősebb bálján részt vett. Egy csokorra valót megismerhetünk ezek közül a következő, 1889-es idézetből: „A minap itt volt Beliczey Géza, meghítt benünket a csabai bálra. 1-jén lesz egy Kranchen, melyet a gyulai tisztikar rendez, 2-án pedig iparos bál. Valószínűleg mindkettőbe elmegyünk. A „jószív bál" február 16-án lesz. Cziráki a Lady patroness, az ifjúság el van ragadtatva." (KM-KF 1889. 1. 21.) Az eddig említettek mellett a Kliment Margit leveleiben előforduló további jelentősebb bálok voltak még: a megyebál, a nőegyleti bál, a korcsolyabál, a tombolabál, a casino estély.
A bálokat rendszerint komoly készülődés előzte meg. Az első bálra új ruha dukált, de a többire is igyekeztek legalább a régieket átalakítani. A bál már jóval előtte és még sokáig utána is beszédtéma volt a társaságban. A báli beszámolók legfontosabb részét szinte mindig a ruhák, a tánc és persze az udvarlások képezték: „Mádi a megyebálra fehér ruhát kap, én a régi rózsaszínt fogom felvenni." (KM-KF 1888. 12. 30.) „A múlt bál eseményeit sem meséltem még el. Esemény ugyan nem volt semmi különös, csak az, hogy ott lumpoltunk egész 8 óráig. A super csárdást az első újrától kezdve Stellerrel tánczoltam, a második négyest pedig azzal a sympatikus főhadnaggyal, aki szörnyű módon udvarolt akkor, de most már nem. Még Szeles is táncolt velem csárdást, nem azért, mert petrezselymet árultam, hanem azért mert nagyon jól illik nekem a csárdás. Így mondta ő." (KM-LL 1890. 1. 24.) A következő, kissé talán epés megjegyzést pedig Novák Iza tette barátnőjéhez címzett levelében annak jövendőbeli sógornőjére: „Margitka volt-e a nőegyleti bálon, és megint olyan sokat ült-e, mint a múltkor? Szegény! Az ugyan nem teszi tönkre magát a sok tánccal." (NI-KM 1887. 2. 22.)
A bálokon azonban a tánc mellett természetesen más szórakozás is akadt, mint arról egy 1888-as levélrészlet tudósít: „Nem sokat táncoltunk, mert iszonyú sokan voltak, visszavonultunk termeinkbe néhány ifjúval s ott nagyszerűen mulattunk" (KM-KF 1888. 2. 7.) Ugyanebben ez évben az iparos bál kapcsán egy érdekes esetről is megemlékezik Kliment Margit, lényegében a társadalmi különbségekre, az illem értelmezésének különbségeire utal a példa: „Táncoltam egy mesterlegénnyel is, mikor letett, azt mondta: kedves egészségére." (KM-KF 1888. 2. 7.)
A jól sikerült bálok reggelig is eltarthattak, mint arról a következő idézetek is tanúskodnak: „Én 7-kor jöttem haza Ladicsékkal, Mádi fél nyolckor Szerénával." (KM-KF 1889. 5. 7.) „A bál után csak annyi időt vettem magamnak, hogy átöltözködjem s megreggelizzem, s ezek után leültem az asztalhoz, s írok neked. Gondolhatod, milyen későn jöttünk haza, hogy le sem feküdtem a bál után. Úgy 8 óra felé kerültünk haza. Rengeteg sokat táncoltunk." ( KM-KF 1890. 2. 16.)
Sajátos formája volt a báloknak a batyus bál: „Jövő héten szerdán »Batyubál« lesz a Korona dísztermében, s ezen batyubálban a mamus az egyik háziasszony. Nagyon félek ettől a pickeniktől, mert a mamus azt mondta, hogy a házikisasszonyok is fognak servirozni." (KM-KF 1889. 3. 28.) Ugyancsak speciális bál volt az úri kaszinóban tartott tea estély, melyhez a vacsora és a tánc mellett kisebb műsor is kapcsolódott: „Tegnap este thea-estély volt a casinoban, elég jó volt. Táncolni nem sokat táncoltam, nagyon kevés táncos volt. Az első négyest a doctorral, a másodikat Miskával. Csárdást nem táncoltam. A táncot megelőzőleg Zoltán felolvasott, Hajóka M. szavalt, Köpf B. zongorázott, és Winkler fuvolázott." (KM-LL 1889. 12. 15.)
Séták és kirándulások
A társasági élet, egyúttal a szabadidő eltöltésének fontos, mindennapos részét képezték a séták. Kliment Margit gyakran megemlékezett ezekről az eseményekről leveleiben. A sétákra a fiatal hölgyek soha nem egyedül mentek, kísérőjük lehetett valamely családtag, barátnő vagy gavallér. Ladics László így ír erről kedvesének egy alkalommal: „Jó időben vacsora után sétálni szoktam, amit neked is ajánlok, (de csak Tatussal!)" (LL-KM 1889. 10. 1.) Míg erre válaszul a következőket olvashatjuk: „Én mostanában nemigen szoktam sétálni, bár nagyon szeretnék, hanem Tatus nem nagyon szeret sétálni, s én nem merem hívni, nehogy megfájduljon a lába." (KM-LL 1889. 10. 16.) A séta kitűnő lehetőség volt az ismerősökkel való véletlen találkozásra, beszélgetésre, és nemegyszer apropójául szolgálhatott egy-egy látogatásnak, vizitnek is.
A séták színtere kezdetben gyakran a várkert volt. „Iza és én mindennap megyünk a várkertbe sétálni, nagyon szép ibolyák vannak." - írta 1886-ban Kliment Margit öccsének. (KM-KF.1886. 04. 07.) Miután azonban a kastélyba beköltözött a grófi család, ez a lehetőség lényegében megszűnt, s maradtak a „hagyományos gyulai sétaterek": a megyeháza és a református templom előtti tér, illetve a Sugárút, valamint az 1884-ben megnyitott Népkert. A sétákat nemegyszer orvosi célzattal, gyógyvíz ivásával összekapcsolt kúra formájában is gyakorolta Kliment Margit. Egyik ilyen alkalommal, 1888-ban öccse a következőképpen érdeklődött: „A víznek nagyon örvendek. Hol fogod inni? Talán a Sugárút meleg lenne, vagy megengedte a gróf a sétálást a parkban?" (KF-KM 1888. 5. 14.) Más alkalommal pedig Kliment Margit kérdezte testvérétől: „Emlékszel még, mikor a várkertbe jártunk bártfait inni?" (KM-KF. 1888. 06. 20.)
A séták időnként kisebb kirándulásokba is átfordultak, mint arról egy 1888-as levélben olvashatunk: „Tegnap egy pompás sétát tettünk. Kimentünk a gerlai út felé a szőlők között, s a vasúti töltésen a Bodokyék tanyájára. Pista volt az >>anfülirer.<< (KM-KF 1888. 6. 17.) Hasonló kirándulásokra többször is találunk példát a levelekben, melyeknek az említett Bodoky tanya mellett többször a Ladics tanya volt a célpontja. A kirándulások egyébként gyakran kapcsolódtak a tavaszi-koranyári időszakhoz, elsősorban a május-június hónapokhoz, és természetesen pünkösd ünnepéhez: „Pünkösd napján többen kimentünk az erdőre, elég jól mulattunk. Táncoltunk is egy keveset. Én egy csárdást Follmankával is táncoltam, Mádinak Berényi udvarolt." (KM-KF 1888. 6. 4.)
Korcsolyázás
A sétákhoz hasonlóan fontos társasági eseménynek és szabadidős tevékenységnek számított a korszakban a korcsolyázás is, amelyre a rendszerint kemény telek és a városon belüli vizek kitűnő lehetőséget kínáltak. Kliment Margit is rendszeresen hódolt ennek az időtöltésnek: „Minden délután korcsolyázni megyünk. Egyszer a Körösre, egyszer a homokbányába, hol a tiszteknek van pályájok." (KM-KF 1890. 1. 20.) Máshol pedig ezt írja, ironikusan utalva az előbb említett tiszti pályára: „Ma délután kinn voltunk a »katonáné-nevelőben« korcsolyázni Irénkével és Szerénával. Egészen familie voltunk és nagyszerűen mulattunk. Korcsolyázás után bementünk Szerénához és énekeltünk duettet." (KM-LL 1890. 1. 8.) 1889 januárjában pedig a gyulai korcsolyaegylet megalakulásáról olvashatunk beszámolót Kliment Margit tollából: „Itt most egy nagyszerű korcsolyaegylet alakult, mely zenével nyittatott meg, s mely igen jónak és üdvösnek mondatik, de melyet (bár be vagyunk írva) nehezen fogunk látogatni." (KM-KF. 1889. 1. 15.)
Télen még nagyszerű szabadtéri szórakozásnak számított a szánkózás, amelyre elsősorban a fogatot tartó Ladicsok barátsága adott alkalmat Kliment Margitnak. 1891 februárjában így ír erről Fiume melegebb időjárásához szokott öccsének: „Minálunk még a sétálgatás messze van. Szánkózgatunk, ami szintén nem megvetendő mulatság." (KM-KF 1891. 2. 6.) Melegebb hónapokban pedig, szintén a Ladics család barátságának köszönhetően, a kocsikázás jelentett ehhez hasonló szórakozási lehetőséget.
Színház, koncert
A társasági életnek, művelődésnek, szórakozásnak Gyulán is fontos eseményei voltak a színi előadások és koncertek, annak ellenére, hogy a városnak nem volt állandó színháza. Az általunk vizsgált korszakban 1888-ig a korona szálló udvarán, majd utána a népkerti pavilonban kaptak fellépési lehetőséget a Gyulára érkező színtársulatok. Az előadásokon Kliment Margit is szívesen vett részt. Egyik levelében így számol be a különlegesnek számító 1890-es évadról, mikor is a színészi pályát megpróbáló jó ismerőse, Jancsovits Margit is a gyulai közönség elé lépett: „Mostanában színészek vannak itt, és mi is járunk színházba, mert Jancsovits Margit itt is fellép, mint vendég. Már láttuk Margitot kétszer a Pepita és a gárdista című operettekben. Arra nézve, hogy nem tanult játszani, egészen ügyes volt a színpadon, hangja kellemes (mikor hallatszik), és csinos toilletjei is vannak. A gyulaiak meglepően szívesen fogadták; taps és bokréta van bőven. Szegény Margitot mégis nagyon sajnálom, ő ugyan nagyon boldog és megelégedett!" (KM-KF.1890.5.24.)
A színház kapcsán érdemes megemlíteni, hogy Kliment Margiték társasága is próbálkozott műkedvelő előadással, bár hogy milyen eredménnyel azt nem tudjuk: „Fogunk műkedvelő előadást rendezni (most már egészen komolyan). Zoltán írt már szerepeket is." (KM-KF.1888.1.20.)
7. Alkalmi nyilvános szórakozások
Az alkalmi nyilvános szórakozások körébe sorolhatjuk a városba érkező mutatványosokat, cirkuszosokat. De itt említhetjük a vásárokat is sajátos szórakozásaikkal együtt. Bár nem jelentettek a színházhoz fogható eseményt, de alkalomadtán jó szórakozási lehetőségnek ígérkeztek a városba látogató cirkuszok. 1888-ban így ír róluk Kliment Margit: „A múlt héten volt itt egy circus, melyben nagyon jól mulattunk. Nagyon szép lovak és lovas nők voltak, s többnyire mind ügyesek." (KM-KF 1888. 5. 16.) A vásárról pedig a következőképpen emlékezik meg: „Hétfőn voltam Irénnel a vásárban. Nagyon mulatságos volt. Húzattunk magunknak planetát, majd béteszem a számokat a lutriba, hátha nyerek. Jutkának, Ladics Margitnak és nekem egészen egyformát húztak a madarak." (KM-KF 1888. 5. 16.)
Egyéni szabadidős tevékenységek
A szabadidő eltöltésében az eddig ismertetett társasági jellegű tevékenységeknek a során túl az egyéni elfoglaltságoknak is széles tere nyílott, a levelek tanúsága szerint. Ilyennek számított a korszakban egyre szélesebb körben terjedő, s egyre népszerűbb olvasás, amit a megélénkülő sajtóélet mellett a házakhoz eljuttatott katalógusokban reklámozott olcsó könyvek sokasága is segített. Kliment Margit kapcsán érdemes megjegyezni, hogy nagybátyjának, Csausz Lajosnak egyedülállóan gazdag, könyvritkaságokat is tartalmazó könyvtára volt. És hogy mit olvasott Kliment Margit a leggyakrabban? A leveleiben írottak szerint legtöbbször Jókait.
Szintén említhetjük a különböző hobbi jellegű tevékenységeket, például a rajzolást, festést, zongorázást vagy éppen a dísztárgyak, képeslapok, bélyeg stb. gyűjtését. Esetleg a fényképnézegetést, a levelek olvasgatását vagy a lányok körében oly népszerű emlékkönyvek lapozgatását. Persze nem feledkezhetünk meg a nők körében továbbra is legnagyobb népszerűségnek örvendő hímzésről, kézimunkázásról sem. Néhány idézet ezekhez kapcsolódóan: „Én most nagyban festek. Ismered az én kis tollas legyezőmet? Azt festettem be, s elég jól sikerült, arra nézve, hogy nagyon is dilettáns vagyok, s a festékeim sem valami szépek." (KM-KF 1889. 9. 20.) „Amennyire lehet, elfoglalom magamat... Sokat zongorázom, majd ha hazajössz, fogok neked zongorázni, már elég nagyot haladtam." (KM-LL 1889. 10. 16.) „A bélyegeknek szerfelett örültem, ha írsz, úgy lespárgáznál (a kötél egy kicsit vastag), ha megint küldenél. Nem baj, ha olyanokat is küldesz, milyenek nekem már vannak, mert Ladics Margit számára is gyűjtök. Összesen van már 110 bélyegem." (KM-KF 1889. 11. 16.) „Tegnap délután olyan kimondhatatlan vágy jött rám veled beszélni, hogy szépen letettem a kézimunkámat, hogy neked írjak." (KM-L 1889. 12. 4.)
A társasági élet intenzitása
Végezetül érdemes néhány szót szólnunk a társasági élet intenzitásának kérdéséről is. Sajnos ez a levelek alapján nehezen megítélhető, hiszen nem rendszeresen, hanem hosszabb időszakokat is kihagyva íródtak. Vannak azonban olyan időszakok is, mint például 1889. december 1. és 1890. március 10. között, mikor 3-4 naponta született egy levél. Ezek alapján, még ha valószínűleg nem is a naplóírók pontosságával rögzítik az eseményeket, de ezekről a hetekről már alkothatunk bizonyos képet. Számba véve azokat az alkalmakat, mikor Kliment Margithoz jöttek vagy ő ment el látogatóba, megállapítható, hogy a 110 napra 52 beazonosítható bejegyzés esett. Ez lényegében minden második napon jelent valamilyen társasági eseményt. Meg kell azonban jegyezni, hogy az intenzitás bizonyára valamivel gyakoribb is lehetett, hiszen nehezen képzelhető el az a levelekből kirajzolódó kép, hogy az egyik héten minden nap történik valami, majd a következő hét teljesen üresen marad. Valószínűbb, hogy az üres hetek kapcsán is számolhatunk további társasági alkalmakkal, melyek kimaradhattak a tudósításokból.
Természetesen annak tudatában kell mérlegelnünk ezeket az eredményeket, hogy a téli időszak mindig a legélénkebb volt a társasági élet szempontjából. A nyári hónapok uborkaszezonja valószínűleg egészen más képet mutathatott. Ezzel is magyarázható, no meg a kisvárosi lét sajátosságaival, hogy Kliment Margit nemegyszer panaszkodott a társasági élet lanyhaságára. A tanulmány lezárásaképpen idézünk most egy csokorra valót az elégedetlenkedő levelekből. „Egyébről sem igazán írhatok, mert még az uborka-saisonnál is uborkább ez a mostani." (KM-KF 1889. 11. 30.) „Úgy látszik, a gyulai társas élet órája meglehetősen egyformán jár, egyszer Novákéknál, egyszer nálunk. Meglehetősen egyhangú ketyegés." (KF-KM 1888. 5. 19.) „Az ide való élet (nem akarom mondani, hogy a társaság nagy része) valóban észtompító. Az én barátaim közül most egyedül B. Miska van itthon, a barátnéim, ha léteznek valóban, szinte távol vannak nagyobbrészt." (KM-KF 1890. 7. 22.) „Gyula, mint tudod, olyan város, ahol az érdekes események nem nagyon gyorsan követik egymást. (KM-KF 1891. 6. 11.)
Irodalom
Bencsik János
2000 Családtörténet. In: Kovács Krisztina (Szerk.): Gyula, Ladics ház. Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 344. sz. 1-3.
Bódán Zsolt
2010 „Karriertörténet a dualizmus korából" - a gyulai Ladics család. In: Dománszki Gabriella (Szerk.): A lehetőségek országa. Polgárosodás a 19. századi Magyarországon. Bp. 140-147.
Erdész Ádám (Szerk.)
2011 Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből. Gyulai füzetek 18. Gyula.
Héjja Julianna Erika-Erdész Ádám (Szerk.)
2010 Kisvárosi polgárok. Források 1866-1919. Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. Gyula.
Kósa László
2011 Polgári élet Gyulán a XX. század elején. Kisvárosi kapcsolatrendszer, társas alkalmak, baráti körök egy napló alapján. In: Erdész Ádám (Szerk.): Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből. Gyulai füzetek 18. Gyula. 7-62.
Röviditések:
LD = Ladics család hagyatéka, irattár, Ladics ház.
KM=Kliment Margit
KF=Kliment Ferenc
LL=Ladics László
NI=Novák Izabella
Megjelent a 2011/5-ös Bárkában.
[1] A levelek az országosan is egyedülálló gyulai Ladics hagyatékban maradtak fenn. A hagyaték 1978-ban került életjáradék-szerződés keretében a városhoz, s magában foglalja a Ladics család egykori lakóházát, annak teljes berendezésével, a családtagok használati és személyes tárgyait, valamint a gazdag családi könyvtárat és irattárat. A tárgyak, valamint a dokumentumok és könyvek egy része az Erkel Ferenc Múzeumhoz került és alapját képezte a Ladics ház néven a család egykori lakóházában kialakított polgári lakáskultúrát bemutató kiállításnak, az iratok további része a Békés Megyei Levéltár, míg a könyvek a Mogyoróssy János Városi Könyvtár gyűjteményébe kerültek. A tanulmányunk alapját képező levelek a Ladics házhoz kapcsolódó irat együttes részét képezik. A hagyatékkal, illetve a Ladics családdal kapcsolatban l. Bódán 2010.; Erdész 2010.; Erdész 2011., valamint a www.corvinmuzeum.hu/ladics címen elérhető adatbázist.
[2] A tanulmány alapját képező kutatás a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Unger Mátyás Emlékére Szakalapítvány támogatásával valósult meg 2009-ben.
[3] Születéséről a gyulai rk. egyházközség anyakönyvi bejegyzésének kivonata: LD 83.798.
[4] A Kliment család történetére vonatkozó adatok: Bencsik 2000 : 1-2., valamint Kliment Margit testvérének, Mártának a kéziratos feljegyzései, illetve az általa készített családfa. LD 83.839.
[5] Rajzaiból több is látható a Ladics ház leányszobájában kiállítva, valamint: LD 83.1415. Az említett zsebkendőkből és tervekből néhány példa: 2005.338.1-2005.343.1.
[6] Házasságkötéséről az esketési anyakönyvi kivonat: LD 83.798.
[7] Bódán 2010. 143.
[8] Az idézetek mögött zárójelben a levél írójának, majd címzettjének monogramja, végül a levél írásának dátuma található.
[9] A gyulai társasági élet részletes rajzát adja Kósa László az 1910-es évekből egy szintén a Ladics hagyatékban fennmaradt napló alapján. Kósa 2011.
