Cs. Tóth János
Szellemi közeg az anyagban.
Széri-Varga Géza igényes plasztikái¹
Nincsenek nagy drámai kitérők Széri-Varga Géza munkásságában, de az állandó megújulás tetten érhető életművében. Intellektualizmusa nem egyszerű folytonosság, hanem a megismerés semmivel össze nem hasonlítható elevensége. Mindez jellemzi a plasztikákat, érmeket egyaránt. Nála mindennek megvan a helye, legyen szó tematikáról vagy anyagról.
Nem retrospektív a mostani kiállítás, hanem friss munkák és korábbi emblematikus alkotások kaptak helyet. Megtapasztalhatjuk, hogy vannak összefüggések, elágazások és visszacsatolások művészetében. A komolyságnak, a játéknak, a szabálytalanságnak, a könnyedségnek, az iróniának a szellemisége átfogja alkotói felfogását. Ezer dologra figyel, amikor köztéri munkát készít. Milyen a háttér színe, formája, tisztában kell lenni a közönség mozgásával, mindamellett mérlegelni kell, hogy körbejárható vagy frontális legyen az elkészült munka, fal előtt vagy tér közepén lesz, és legfőképp, milyen anyagból és mennyiért valósítható meg. Latolgatás, arányrendszerek keresése mindez a szellemi izgalom közepette. Fontos a dramaturgia, hogy mennyire az egyéni, személyes élmények kerülnek megfogalmazásra, vagy az emberi lét az, univerzum örökkévalósága készteti alkotásra. Máskor meg történelmi személyiségeknek kell emléket állítani, illetve emberi cselekedetek, mindennapi történések adják a témát.
A szobrok jellemzik korukat, tehát a végtelenség érzetére is gondolnia kell a művésznek, hiszen a mű maradandó nyom a múló időben. Széri-Varga Géza komplexen kezeli ezeket az alapvetéseket. Azt akarja elérni, hogy a vizuális hatás egy pillanatra megállítsa és elgondolkodtassa a nézőt. A befogadásban pedig kreatív legyen, pontosan azáltal, hogy nem egyszerűen tudomásul veszi, hanem átéli a műalkotás mibenlétét. A jó mű nem egyszerűen csak az eszünkhöz szól, egész személyiségünket rázza fel, és állásfoglalásra is késztet önmagunkkal, valamint szembesít a világgal. El kell mélyülni a műalkotásban és akkor a művészet katartikus hatalmát át lehet élni. A görögök az antik világban kötelezték a polgárokat arra, hogy drámai előadásokra járjanak, sőt még fizettek is nekik. Tudták, hogy a műélvezet érzékennyé tesz a másik ember gondolatainak megértésében. Közvélekedés, hogy az ember a test és lélek egységben van. Aquniói Szent Tamás vallotta: ne úgy képzeljük el mindezt, hogy az ember lelke a testben lakozik, mintegy börtönben, hanem úgy, hogy a lélek a test formája. A szobrászművész alakot, formál, de az alakról le kell tudni olvasni belső tulajdonságait, köztük a spirituális attitűdjét is. Széri-Varga Gézának mindezt sikerült több évtizedes művészi munkásságával elérni.
A megismerés az érzékeléssel kezdődik, nem pedig a tanult leckék visszamondásával.
¹Elhangzott Széri-Varga Géza kiállításának megnyitóján a gyulai Kohán Képtárban.
A fotókat Botyánszky Mária készítette, és a Kohán Képtár bocsátotta rendelkezésünkre.
