Cs. Tóth János
Lonovics Zoltán reflexív alakzatai
A vizuális ritmusok és a gyakran ismétlődő sajátos motívumok egymásutániságát művészi üzenetként tolmácsolja a kiállító. Az önkifejezésnek számos módját találjuk nála a főváros szívében lévő Hybridart Space Galériában. Biztos kézzel alkalmazza a legújabb technikákat. A digitalizálás határtalannak tűnő lehetőségei, vagy egy „régi” műfaj, a fényképezés mindennapos használati tárgya és művészetének lehetőségeit kínálja.
Amikor a művész ír, másokkal közli gondolatait, de a tervező grafikus a tipográfia, a tördelés, a betűk, képek, könyvoldalak megszerkesztésével sajátos nyelven nyilatkozik meg. Lonovics Zoltán két évtized óta, a Móra Kiadó művészeti vezetőjeként éppen ezen az úton jár, mint alkalmazott grafikus. A könyves tevékenység mellette tíz évig volt tervezője, művészeti vezetője az egyik vezető művészeti – divat magazinnak, amely a világ fővárosaiban is megjelent. Ezért az arculattervért megkapta a szakma legnagyobb elismerését, a Magyar Formatervezési Díjat. Elvégezte az Iparművészeti Egyetemet. Kitűnő tanárokra emlékezik, de úgynevezett mesterének nem tud kiemelni senkit. Tanítja a felnövekvő alkotógárdát a Metropolitan Egyetemen és a Krea Design Művészeti Iskolában. Bírja energiával, hogy párhuzamosan léteznek a művészi megnyilvánulásai. A Bárka olvasói számára nem hangzik idegenül neve, hiszen édesapja a jeles képzőművész, Lonovics László, aki évtizedek óta a folyóirat tervezője.
Természetesen a visszafogottság nem vonatkozik a kiállító alkotói magatartására. Kiérlelt minden opusz, ami érthető is, hiszen a kiállító tíz évig gyűjtötte mappába a leendő bemutatkozás dokumentumainak ihlető forrásait. Vannak tehát még olyan komoly művészek, akik alaposan elidőzve az alkotói üzeneten, a szellemi tartalmak kimunkálására elegendő időt hagynak. Az is fontos volt számára, hogy formabontó módon hívta fel a figyelmet a kiállítására. Egy tetőteraszon mozogtak modellek, érdekes figuraként megjelenve, és Lonovics-képek lenyomatait hordozták hátukon. A világháló közösségi oldalain magától értetődően, nyilvánossá is tette a látványt. Az élményt, a kiszámíthatatlanságot, a váratlanságot pedig táncosok szerepeltetésével fokozta a megnyitón. Mindezek a cselekmények olyan emberi percepciós mezőre irányítják a figyelmet, amelyekről általában ritkán esik szó, ritkán szembesülünk ilyennel.
Első kiállításának Twist volt a címe. A művek újrahasznosított anyagokra kevert technikával, szublimációs nyomással, és műhímzéssel készültek (Société Galéria). Jelenlegi, második kiállítását végigjárva izgalmas szellemi tartalmakkal, vizuális tételekkel szembesül a látogató. Éppen ennek köszönhetően, bár egy sajátos formai jel van szinte minden munkán a tárlat sokszínű. Láthatjuk, milyen különös megoldást talál a kiállító arra a titokra, amit a grafika és a textil, vagy a különféle ásványi anyagok, szép fényű kövek applikálása jelent a művészet számára. Ezek az alkotások mind elvont munkák, inkább az érzésekre, a dekorativitásra, a színek dominanciájára, a felület finomságának megragadása késztetik a befogadót. Rendkívül reflexív és önreflexív, ki lehet mondani, egészen különleges képi világa.
Lonovics Zoltán kiragad egy pillanatot a számítógépén, amit már rég óta érlelgetett a lelki videokazettáján, és azt egy selyem, vagy más meleg anyag ihletésében kivitelezteti. Persze alkotói hevületétől nincs távol például a hologram vagy a tollak applikálása sem. Minden kellék alkalmas az absztrakcióra, így a textil vagy más anyag is. A digitálisan kiragadott pillanat rögzíthet egy epikus tartalmat is a befogadó számára. Művei arra képesek, hogy reális cselekvést, netán költői, filozofikus tartalmat, elvont pillanatot, s ez által, mintegy időkapszulát is rögzítsen a nézőnek. Napjaink modern képzőművészeti eredményeit, stílusait, mint az experimentálist és a konceptuálist is felfedezhetjük alkotásain. A szem megnyugvásának és az elme edzésének megidézése mellett az érzékek közvetítői képei. Nem is akar a kognitív mezőre tévedni, bár a szeriálisan visszatérő formáit hasonlítják selyemgubóhoz, vékony körömhöz, néha szabályos krumplihoz, de ezek nem fontosak az értelmezéshez. Felület, tömeg, szín, forma, művészi szándék különös minőségként van jelen Lonovics Zoltán képein. Látszólag egymástól függetlenül, de időnként összekapcsolódva, pillanatnyi párbeszédben vannak együttállások és szétválások alkotásain. Tudatosan törekszik a variabilitásra, így kreatív énjét is megtapasztalhatjuk. Kép és rendszeralkotó hozzáállása tetten érhető ezen a kiállításon is. Az első látásra jelentéktelen dolgok, formák jelentéssel telnek meg nála.
Elmesélte egyik interjújában, hogy tíz évig gyűjtötte a vizuális elemeket, míg egy hajnalon ráeszmélt, hogy a fekete-fehér és a neon zöld színek kontextusában kell megnyilvánulnia az első kiállításán. Úgy is lett. Mostani tárlatán is sima és rusztikus felületek váltakoznak, szinte bőre van a képeknek, annyira finom a faktúra. Ráadásul a lágyság érzetének felmutatására gyakran alkalmaz madártollat a bársonyos érzet megteremtéséért. Nem ad címet a műveknek, így szándékoltan szabad asszociációkra van lehetősége a befogadónak. Van olyan kép ahol szellős a tagolás. Ezek tájélmények leképezésének a dokumentumai. Szó nincs azonban realista ábrázolásról, mert szabálytalan vonalhálók rendszere adja a kép laza permutációját. Kecses vonalakkal variál, hogy a könnyedség látszódjon a műveken. Éles kontúrok helyett a színes textilek képeznek elválasztást. Több alkotáson szinte fénylik a fekete háttér, a textúra központi motívuma így kiemelt fókuszálást kap. A fekete szín tudományos kutatói azt állítják, hogy a fekete szellemi szín, amelyben megvan a meghatározatlanság és a mindent meghatározás tágassága.
A kiállítás egyszerre visszafogott és hatásos, mentes a túlzásoktól, amiért köszönet a kiállítónak és Bacsek Júlia kurátornak. A képek dinamikája és harmóniája egyszerre jelenik meg. A hideg és meleg színek egymás mellett, egymást szinte keresztezve építkeznek. A kompozíciók színben és formában erős látványegyüttesként funkcionálnak. A valóság átértelmezése nyomon követhető, a világ leképezése intenzív benyomást tesz a nézőre. Élményszerű, attraktív és gondosan kimunkált képi világa. A saját magának kidolgozott alkotói módszer illeszkedik a képzőművészet XXI. századi sorába.
