Debreceni Balázs
A Víz érintése
– Lieber Erzsébet „objektív festményei”
Lieber Erzsébet Munkácsy Mihály-díjas képzőművész „objektív festményei” a kortárs festészet egyik lehetséges alternatíváját jelentik, hiszen egyformán jól mutatnak modern és klasszikus stílusú szobák és termek falán. – De hogyan képes egy „fénykép” versenyre kelni a hagyományos, kézi készítésű festményekkel?
Lieber Erzsébet: „Angyal”
Égi és földi vizek album, objektív kép, 2010
Az „objektív festmény” fogalmát alapvetően Lieber Erzsébet és stábja alkotta meg. Objektív festménynek minősül minden festmény értékű fotográfia, másrészt: az „objektív” jelző a fényképezőgép „szemére”, tehát a lencsére éppúgy vonatkozik, mint arra az „objektivitásra”, ami a fotográfus helyzetét jelzi: egy fénykép szükségszerűen „objektívebb” lesz egy festő által készített bármilyen jellegű festményhez képest. (Egy fénykép például bizonyító erővel rendelkezik a bíróságon, míg egy festmény nem).
Lieber Erzsébet legfontosabb témája a víz. Művészete különbséget tesz „égi” és „földi” vizek közt. Az égi vizek – pl. felhők – saját formával rendelkeznek és többnyire „hímneműek” – Zeusz például aranyeső képében egyesült Danaéval. A földi vizek – tengerek, tavak, folyók – saját formával ugyan nem rendelkeznek, viszont képesek felvenni bármilyen formát illetve alakzatot, és „nőneműek”: Aphrodité, a megcsonkított Uránusz isten férfiasságából keletkezett. A víz alapvető eleme a kereszténységnek is: Krisztus egyik jelképe a hal, míg a megkeresztelkedés, a csodás halfogás, a vízen járás történetei mind-mind a víznemű közeghez kapcsolják Krisztust. Goethe szerint: „A vízfelszín egy kozmikus dráma: a Fény szenvedéstörténete”. Az élet minden jel szerint a vízben keletkezett, mi emberek is „vízlények” vagyunk, hiszen testünk 70 %-a víz, míg az embrionális fejlődés során – magzatvízben lebegve – végigjárjuk az evolúció összes lépcsőfokát. E széles szellemi panoráma mindig ott rejlik Lieber Erzsébet víz-festményeinek hátterében, sőt: e képeken a vízfelszínre egyfajta (vetítő)vászonként érdemes tekinteni, ahol a repetitív módon ismétlődő hullámok betöltik a textúra-faktúra szerepét is. A művésznő legtöbb képe „kommunikáció”, tehát olyan klasszikus témákhoz kapcsolódik, ami kitűnik már az egyes albumok nevéből is.
Erzsébet Lieber: „Trója”, objektív kép és album, 2016
„Trója” (Trója című album)
Az európai magaskultúra Homérosz eposzaival indul. Homérosz regéli el a világ legnagyobb szerelmének és háborújának történetét. Hatalmas hajóhadakat látunk előbukkanni a hullámzó habok hátán húzódó horizonton. Lieber Erzsébet objektív képe kiválóan érzékelteti Trója mesés gazdagságát: az aranyhabokból szőtt „borszínű” tengert illetve a vízfeszín vásznára vetülő baljós árnyakat is, amit eleinte egy ókori hadihajó árnyának vélünk, de jobban megnézve a képet, az akár egy váza vagy serleg árnyéka is lehet, mintha serlegünk a saját fejére hozná a bajt, és a trójai háború valójában e mesés gazdagság következménye volna. Homérosz költészete mindvégig kromatikus: mindennek és mindenkinek megvan benne a tökéletes ellentéte, így örökös patthelyzet alakul ki; az egyetlen kivétel a félisten Akhilleusz. Mindez kiválóan harmonizál Lieber Erzsébet ellenpontozó hajlamával, aki ebben a sorozatban főként a fény-árnyék kontrasztok nyelvén „beszélget” Homérosszal.
Lieber Erzsébet: „Új, új Vizekre!”, objektív kép és album, 2018
II. „Új, új Vizekre!” (Ady hommage)
Nemcsak a korabeli Magyarországon, de talán az egész Monarchia területén nagyítóval kellene keresni az olyan közéleti szereplőket, akik 1914-ben ellenezték az első világháború kitörését. Ilyen zseni volt Ady Endre, akinek karizmatikus alakját számos „objektív” és valóságos festmény őrzi. Lieber Erzsébet képének címe még a fiatal Adyt idézi meg: „Szállani, szállani, szállani egyre / Új, új Vizekre”. Ám a Trója című remekléssel ellentétben: ez a hajó már elment. De nem is a hajó a lényeg, hanem a hajó hosszú, menyasszonyi uszályként hullámzó nyomdokvize. A művésznő ugyanis csupa A és Y alakú betűszálkákból építi fel e sajátos víztextúrát, tehát a nyomdokvíz rejti ADY nevét, amivel újabb kapcsolat keletkezik a költő és a víznemű közeg között. S míg a Trója című képen egy zseniális fényárnyék-trükk teremti meg a „hajós” illúziót, addig itt egy újabb érdekes művészi fogást látunk: Lieber Erzsébet valószínűleg utólagosan nyúlt bele a digitális képbe, kicsit megphotoshopolta, átkonkretizálta alkotását, elmozdulva ezzel a „konkrét kép” irányába.
III. A Könyvvé lett Tenger
Ezen a monumentális látomáson már nem érdemes optikai „trükköket” keresgetni, itt már egy objektív festményből absztrahált „konkrét képet” látunk. Lapozzuk fel a Tenger Könyvét, melyben a hártyavékony papirusz teljesen eggyé válik a vízzel, és az égi vizek ebben a földi „vízkönyvben” tükröződnek, míg a hullámok habos tarajai eggyé válnak a fellegekkel! – S mire a végére érünk, véget ér talán a háború is...
