Cs. Tóth János
Kesselyák Rita botanikai grafikái
Visszahozni archaikus növényi világunkat
A 19. század második felében még úgy képzelték az emberek, hogy a festő, befejezvén az alkotását, hátralép, hogy hunyorított szemmel, távolabbról szemlélje az összhatást, tevékenysége eredményét. Kiállítónk azonban épp ellenkezőleg, közelről vizsgálja meg, munkája milyen képben realizálódott. Olyan műveket látunk, amelyeken a parányi vonalaknak, sőt a pontoknak is jelentősége van, minden milliméteren. Éppen ezért, igen közel kell hajolni a kiállító grafikáihoz. Már egy négyzetcentiméteren is rengeteg dolog történik. A közeli fókuszálás minden rejtett vonalat elénk tár, amit Kesselyák Rita művészi üzenetként mondani akar. Kérdéseket és válaszokat titkol előlünk a szabad grafikáin, de a gyümölcsök ábrázolásakor minden egyértelmű. A szép, cirmos almák vonalakból szőtt felülete szinte egy ezoterikus képet mutat a nézőnek. Minden egyes alma vagy körte mintha időtlenséget sugározna. Az ilyen alkotásaiban éppen a természet csodálatos lenyomatát érzékelhetjük. Megfigyelhetjük, hogy milyen érzékeny kézzel van megfestve minden opus. Akármilyen gyümölcsről van szó, a földgolyó pazar növényzetét véljük felfedezni képein. Nagyon misztikus, hogy számtalanszor megtapasztalta, abban a kosár almában, amit illusztrálásra kapott, érdekes történések zajlanak. Döbbenetes módon az adott alma, amit megrajzolt, sokáig megmaradt, sőt talán színesebbé vált, mint amivel nem foglalkozott. Egy különös, kozmikus bolygó minden gyümölcs, amelyik valamilyen sugárzással hat az emberre és viszont. Akik szeretettel virágot nevelnek, magától értetődően beszélnek a növényhez, és hihetetlen, de működik, hat a dolog: szebben nőnek így. Szemmel érzékelhetetlen rétegek vannak elrejtve a természetben, aminek az ember is szerves része, mint tudjuk. Egy alma vagy barack gyönyörű színességének ezerféle árnyalatát tapasztaljuk. Hiszen itt minden apró jelnek szerepe van. Mintha érzelmekkel lenne átitatva az ábrázolás tárgya, mert a legkisebb jelben is lüktető élet van.
Kedveli a páros motívumokat, amikor kettévágottan ábrázolja a gyümölcsöskertek termését. Nem vizuális poénokról van szó, hanem az egyik tétel helyzetbe hozza a másikat, és fordítva. Távol áll a kiállító attól, hogy kételkedés tárgyává tegye képeit, mert minden élethű. A grafikákat éber tekintettel követjük, és szinte szeretnénk beleharapni, olyan eleven a rajzi szépségük. Minden almafajta, körte- vagy meggyváltozat magán viseli a maga történetiségét, tehát nem öncélú képi leleményekről, hanem a létező valóságról van szó. Egy végeláthatatlan földtörténeti folyamat, amikor a magból érett fa lesz. Csak bizonyosság van, a bizonytalanság kizárva. A növényvilág sokszínűsége, gazdag színvariánsai absztrahálódnak az adott pillanatban, kifejezve az illusztrálásra kerülő gyümölcs lényegét.
Mit is tudhatunk Kesselyák Ritáról? Mint minden gyermek, ő is sokat rajzolt annak idején, de nem gondolt arra, hogy művész akar lenni, ám a szülői ráhatás következtében jelentkezett, és felvették a képzőművészeti gimnáziumba. A „kisképző” elvégzése után a Magyar Képzőművészeti Főiskola – ma egyetem – képgrafika szakán szerzett diplomát. Ugyanitt elvégezte a mesterképzőt. Célul tűzte ki, hogy a botanikai festészet eszközeivel feltárja a Kárpát-medence gyümölcsgazdagságát. Az ökológiai sokféleség jegyében megörökíti a magyar gyümölcskultúra ezerarcúságát. Vizuálisan megidézi a magyar almák, körték, csontárok, bogyósok egészen pontos ábrázolását. Bázisul a legnagyobb Tündérkert, Kovács Gyula gyűjteménye szolgált számára.
1997-től rendszeresen kiállítják munkáit az országos tárlatokon. Természetesen egyéni bemutatkozásai is voltak Soprontól Szombathelyen át Csíkszeredáig és az olasz fővárosban, Rómában. Tehetsége elismeréseként itáliai ösztöndíjat kapott 2002-ben valamint a Nemzeti Kulturális Alap négy hónapos ösztöndíját is kiérdemelte, amit a Római Magyar Akadémián tölthetett el. Művészeti, kultúrtörténeti ismereteinek birtokában könyvillusztrációkat készített itáliai témájú kötetekhez. 2005-óta pomológiai, vagyis a gyümölcsökkel foglalkozó tudást feldolgozó kiadványok illusztrátora lett.
Legutóbb a gyulai származású Ambrus Lajos József Attila-díjas író, a Kortárs folyóirat szerkesztője Nagy almáskönyv című, harminc év munkájából készült kötetébe rajzolt bámulatos képeket. Bravúrosak, már-már szemfényvesztőek ezek a grafikái. 2009-ben a botanikai festők nemzetközi kurzusán bővítette szakmai tudását ebben az unikális képzőművészeti szegmensben. Ez is Rómában történt, de igazában a Budai hegységben érzi otthon magát, amikor az ott fellelhető őshonos vadnövényeket rajzolja. Tudással felvértezve, maga is tart kurzusokat botanikai témakörben itthon és a határon túl. Az aprólékos rajzok mellett egészen nagyméretű munkák is születtek keze nyomán, az úgynevezett: giclée/zsiklé technikával. Nagylélegzetű, tizenkét négyzetméteres kompozíciókra kell gondolni ebben az esetben.
Kesselyák Rita minden képe egy-egy csoda, amelyet az ismeretlen természetről, a flóra inspirációja alapján, tisztelgő alázattal rajzol. A globalista szemlélet eluralkodása közepette vissza akarja hozni a botanika, a népi gyümölcsismeret mindennapi tudásban megmutatkozó természetességét. A Nemzeti Színházban lezajlott tárlata a nemzeti örökség, a népi kultúra megőrzésének fontos eseménye, dokumentuma.
Ehhez kapcsolódik a bihari népi író, Szabó Pál Magyar Miatyánk című, 1938-as fohászából egy részlet: „Úristen, aki benne vagy a mennyben, földben, hegyekben és az emberekben; aki egymagadban múlt vagy, jelen vagy, jövendő vagy, víz vagy, örök létezés vagy; aki miérettünk és megáldott földedért törölted le a Kárpátok táblájáról roppant tenyereddel a szarmatákat, keltákat, avarokat, szlávokat és germánokat: végső ínségünkben kérünk, hogy segíts meg minket.
Segíts vissza minket önmagunkhoz, hogy emberek lehessünk. Segíts, hogy nyíljon ki bennünk az emberség, mint a virág, hogy pompázó szélben imádkozó emberkert legyen újra Magyarország.”
