Csuta György békési műtermében
(2019; fotó: Gazsó János)
Szepes Hédi
Csuta Nemzetközi Művésztelep
Kevés olyan város található Magyarországon, ahol a lakosság és a művészek szinte szimbiózisban élnek. Mert Békés városa ilyen. „Békés városa minden nyáron sziget a szárazföldön. Olyan sziget, ahol a tehetséges képzőművészek úgy mutatják meg magukat másoknak, hogy közben csak saját maguknak kell megfelelni. Itt nincs előre pontokba szedett követelményrendszer, nincs stopperórás verseny. De van egységes belső, ki nem mondott rivalizálás, őszinte segítő szó, alkotásra serkentő légkör, amelyben a művészek a művészet nyelvén akkor is pontosan értik egymást, ha a világ bármely részéről jöttek, s más nyelvet beszélnek.” – írja Dr. Tuza Béla, a művésztelep fővédnöke a Pillanatok című album bevezetőjében.
A magyarországi művésztelepi mozgalomnak nagyon jelentős múltja van. Nem központi elhatározásból, támogatásból, hanem egyéni vagy csoportos kezdeményezés eredményeképp jöttek létre egy-egy művészeti műfajban. Gondoljunk csak a Nagybányai, a Szolnoki, vagy a Gödöllői Művésztelepre. A világégések, a politikai cezúra hatására megszűntek, de szerencsére újra is éledtek.
„Sine praeteritis futura nulla” – „Múlt nélkül nincs jövendő” – mondja a latin közmondás, mely szellemében és tartalmában egyaránt a mienk is. Magyarországon a ’60-as években sorra alakultak a műfajokat összefogó művésztelepek – köztük a Kecskeméti Kerámia, a Velemi Textil, a Nyíregyháza-Sóstói Szobrász Művésztelep. Több helyütt tudatosodott: az alkotótelep, a művésztelep mással nem pótolható lehetőség a művész és mecénás számára.
Az 1990-es évek végétől újabb és újabb művésztelepek alakultak, sőt az intézmények is felismerték támogatásuk szükségességét. Tudvalevő, hogy a művésztelepek a nagyvárosoktól távol, meghitt helyeken jöttek létre, ahol van némi magány, van némi emberi közelség, természeti környezet, szabadság: lehet lélegezni, tűnődni, a múzsákat kergetni napestig.
A Csuta Nemzetközi Művésztelep létrehozásának gondolata 1993-ban fogalmazódott meg. A „Vissza a természetbe” Rousseau-i elgondolása alapján-a művésztelep helyszíne adott volt: Csuta György festő-és grafikusművész békési, Bolyai utca 17. szám alatt álló háza és műterme. A helyszín szépségével, adottságaival, karizmájával, a család és a barátok, valamint az itt élő emberek természetével ösztönző környezetet teremtett.
Csuta György festő- és grafikusművész Békésen született 1952-ben. A dinamikusan érzékelt informel festője, aki valamennyi művében áttöri a dimenziók határait, hogy minél teljesebben jelenítse meg anyagi és szellemi világunkat. Kiváló színstruktúrával megoldott műveiben előszeretettel játszik a figuráció és az absztrakció közötti vékony határral, vagy éppen a kettő közötti organikus átmenettel. Sokszor az emberi kapcsolatokra: az összetartozásra, az elidegenülésre, a jellemekre, különféle érzelmi állapotokra irányítja figyelmünket. Rendkívüli rajztudással rendelkezik.
Saját bevallása szerint a ’70-es évektől kezdett képzőművészeti alkotásokat gyűjteni. Mára már gyűjteménye több száz darabból áll. Álma, hogy egy saját alkotótábort, művésztelepet hozzon létre, 1993-ban valósult meg.
Európa, Ázsia és a tengerentúl több országából, köztük Németországból, Ausztriából, Spanyolországból, Üzbegisztánból, Szerbiából, Bulgáriából, Erdélyből, a határon túli magyar lakta területekről és persze Magyarország több vidékéről hívott meg művészeket, akik máig szívesen jönnek és adják át hírét a tábornak. A kezdetekben a két hetes időszakra tíz-tizenöt résztvevő jelentkezett. Az utóbbi évek tíz napos kurzusán a művészek létszáma már eléri a negyven főt, közülük többen folyamatos résztvevők.
A művésztelep záróakkordja az elkészült alkotások kiállítása. Kezdetben a békéscsabai Jankay Galéria adott otthont a bemutatkozásra, később a Békési Galéria reprezentatív termében mutatták be műveiket. De kiállításokat szerveznek Ausztriában és Európa más országaiban is. Persze napjainkban már nem kell hangsúlyozni, milyen fontos szerepe van a kulturális kapcsolatoknak, a folyamatos művészeti párbeszédnek, a művészeti törekvések egymás mellett élésének.
Medgyessy Ferenc, a XX. század jeles szobrászművésze sokszor mondogatta: „Művészeket szervezni annyi, mint egy marék bolhát a nyitott tenyéren megtartani!” De Csuta Györgynek ez sikerült! A meghívott alkotókkal egyedi módon bánik, bizalmat és emberi segítséget ad, minden rendelkezésre álló energiát mozgósít.
A hazai művésztelepek működtetésének költségeit legtöbb esetben a helyi önkormányzatok, a Nemzeti Kulturális Alap vagy a Magyar Művészeti Akadémia szakmai kuratóriumai támogatják. A Csuta Nemzetközi Művésztelep ez alól kivételt képez. A pályázati kérelmek elutasításait megelégelve Csuta György alkotótelepét magáncégek, magánemberek és vállalkozók szponzorálják. Csuta György festőművész ízlése, kulturális érdeklődése és a művészek által létrehozott kultúra között nem tátong áthidalhatatlan szakadék. A kultúrateremtés résztvevőjeként bátran vállalja a kockázatot. A művésztelepen mély szakmai és emberi barátságok szövődnek. Az otthont adó település, a házigazda és a vidék szeretete, az inspiráció tükröződik a munkákon.
A Művésztelep szerves része lett a hazai művésztelepi mozgalomnak. Szervezői, szakmai tanácsadói és alkotói jelentősen hozzájárulnak a kortárs képzőművészet folytonosságának és megújításának folyamatához. Sokszínű, a figurativitást és az absztrakt műveket befogadó alkotógárda karakteres munkái kiemelt figyelmet érdemelnek. Olyan alkotókat kérnek fel, akiket már elismert a művészeti kritika, de a szárnypróbálgató fiatal generáció képviselői is helyt kaptak itt.
A művésztelep békés környezetben, anyagilag megalapozott működése révén színvonalas és eredményes tevékenységet folytat. Az itt tartózkodás a képzőművészek számára szinte élményszámba megy, hisz a művésztelepen folyó munkát nem befolyásolja tematikai megkötöttség. Talán csak a környezet sugallta élmény megragadása. Formai rokonságtól független, önálló szellemi közeget teremtő művek születnek itt, melyek most már a Csuta gyűjtemény anyagát képezik.
A művészek stílusát, műveik gyakori és kedvelt témáját, a művészek életkorát nem határozzák meg. Nem kötelezik el magukat egyetlen stílus, vagy művészeti ideológia mellett. Alapvető cél, hogy nívós hazai és külföldi kortárs művészeket hívjon és ismertessen meg egymással, közös munkakapcsolatot, alkotóközösséget szervezve egy autentikus vidéki környezetben. Olyan alkotások születtek itt, amelyek az egyes pályaszakaszok közötti szoros gondolati-érzelmi kapcsolatra utalnak.
A több mint negyedszázadot felölelő gyűjtemény több száz darabja hangnemében és eszköztárában igen változatos. Feltűnő, hogy a szellemi látótávolságon belül élő művészek alkotásai milyen kontaktusba kerülnek egymással.
A művészek nem akarnak dörgedelmes erkölcsi ítéleteket vagy szubjektív indulatokat megfogalmazni. Nem a kívülállók fölényes, cinikus pozícióiból szemlélődnek. Igaz, a rálátás, néhol a bölcselkedő humor ott van látómezejükben, ám a türelmes, vizsgálódó, analitikus, sőt alázatos magatartás is.
A Csuta-gyűjtemény magját a festmények képezik, de az egyedi és sokszorosított grafikák, a különféle technikával készült kisplasztikák és térplasztikák, valamint a kézműves-iparművészeti alkotások is jelen vannak. A festészeti anyag zöme a természet, a táj, az épített környezet, az anyag és az ember kapcsolatának szabad improvizációi. De jelen vannak a geometrikus, a posztgeometrikus irányzatok, az „új realista festészet” képviselői is, akik nem a megelőző képzőművészeti stílusokhoz vagy fényképeken megjelenő képszegmensekhez viszonyítják a képalkotás metódusát, hanem a természet, a valóság elmélyült, szemlélődő újrafelfedezésében gondolkodnak. Itt vannak az „individuális mitológiák” jegyében alkotók, itt vannak a klasszikus festészeti technikákkal dolgozó művészek, s a hagyományos képzőművészeti technikákat új megjelenési formákban alkalmazó alkotók. Itt vannak a tájból kiindulva szerkezeti összefüggéseket kereső konstruktív művek, az érzelemteli gesztusokkal oldott formák és itt vannak a minimálisra redukált jel-formák is. A művésztelepi gyűjtemény magában hordozza a művészi hagyományok tudatos őrzését, a nemzeti tradíció és az egyetemesség összekapcsolódását. A Csuta-gyűjtemény a kortárs nemzetközi képzőművészet, leginkább a festészet jellegzetes keresztmetszetét mutatja meg. Művek, amelyek interferálnak egymással, avagy markánsan különböznek, de az is lehet, hogy belső összefüggéseket mutatnak. Helyzetkép, amely az 1993–2019 közötti időszakról árulkodik.
Megjelent a Bárka 2020/1-es számában.
