Odorics Ferencet kérdeztük a titokzatos költőről
Áruld el, kérlek, hogy ki írta a Bárka online-on Játék – Titok - Költői varázs cím alatt, név nélkül, a Bárka 2007/2. számában Angyalistván Ferenc név alatt közölt verseket?
— Énemnek az a része, amely anyai nagypapám (vagy nagybátyám?) nevére hallgat.
Miért nem a saját neved alatt közölted, közlöd a verseidet?
— A személyi igazolványomban szereplő név már foglalt. Egy olyan személy élete és tevékenysége foglalja le, aki tudományos módszerekkel és eszközökkel kutatja azt, amit tudományos módszerekkel és eszközökkel kutatni – Paul de Man, egy dekonstrukciós szerző szavaival - ugyan szükségszerű, de lehetetlen. Úgy gondoltam, talán jobb lesz, ha az olvasókat és a szerkesztőket megkímélem attól a felesleges és fárasztó értelmezői munkától, hogy az említett versekről eltávolítsa a doktor úr személye és tudományos fokozatai által felhalmozott jelentés- és konvenciótörmeléket.
Aki csak az évekkel ezelőtti Odorics Ferencet, a deKON-csoport atyját, az egyetemi tanszékvezető docenst, az akadémiai doktort ismeri, feltehetően meglepődött ezen az egész helyzeten. Meséld el, kérlek, hogyan jutottál el a versírásig?
— Kamaszkoromban sok más korombélihez hasonlóan verseket írtam. Nem teljesen sikertelenül, hiszen a győri Kisfaludy Napokon és a keszthelyi Helikon diákpályázatán is nyertem díjakat. Aztán úgy láttam, hogy egy József Attila-díjas költőnél többre nem fogom vinni, így – mivelhogy ezért nem érdemes (véltem) – abbahagytam a versírást. Gondoltam, végleg. Az elmúlt nyáron pedig az történt, hogy egy hosszabb böjti és meditációs időszakot (Silentium) megelőzően megtört a versírás tilalma. Július 26-án este olvasgattam Danyi Zoltán barátom Gyümölcsversek című verseskötetét, majd elaludtam. Éjjel 1 körül arra ébredtem, hogy versírás van. Bekapcsoltam a számítógépet, s megíródott az első vers. Majd jöttek szép sorban a többiek. Nem tudom, ki akarta bennem mindezt. Megakaródott.
Jól ismerjük egyik mai mestered, Hamvas Béla felfogását a költő szerepét illetően a Poeta sacer című esszéjéből. A mai világban mennyiben tartod érvényesnek az ő ezzel kapcsolatos nézeteit?
— Egyre inkább érvényes. A vaskor kegyetlen és önfelszámoló utasításai egyre inkább korrodálják az életünket, s ha így megy tovább, lehetetlenné is teszik azt. Hamvas Béla 1962. február 4. című írásából idézek. „A művészet mondja el az ember titkos gondolatait és félelmeit és azt, hogy mire sóvárog, mitől reszket és azt, amerre szédül. A művészet az a kulcs, amellyel az eszme arra, amit eltakar, visszanyitható. A felbőszült komiszság elemi kitörése, a viszályok kioldhatatlan világszövevénye, az embernyúzás technikájának megsemmisítő fejlettsége és mindehhez még a rafinált önsanyargatás módszereinek hallatlan virtuozitása, minderről csak a mai művészet beszél úgy, hogy világosabban már nem is lehet.” „A kapcsolatot a transzcendens erőkkel egyedül a művész tartotta fenn. Az egyetlen hívő. A hitről pedig tudjuk, hogy hegyeket mozdít meg, vagyis hatalmakat idéz.” S még egyet a Scientia Sacra első kötetéből: „az emberi sors egyetlen feladata, hogy Istenhez való hasonlóságát megőrizze. Az emberi életnek más feladata nincs.”
A Bárka 2007/2. számában Angyalistván Ferencről közzétett szócikk végén az olvasható, hogy „Kötete (Fényversek) a közeljövőben jelenik meg”. Lehet-e már többet tudni, elárulni erről a kötetről? Milyen verseket tartalmaz, hol, mikor jelenik meg pontosan?
— A versek nagyrészt elkészültek, a kötetet még nem állítottam össze. A megjelenés időpontját nem tudom, azt sem tudom még, hogy melyik kiadónál jelenik meg. De úgy érzem, még ebben az évben olvasható lesz.
Elek Tibor
Kapcsolódó:
Főlap
