Szarvas Ferenc
Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre!
Ne maradj le, Pali, mindig mellettem, ne maradj le. Karszalagod? Tedd fel, ellenőr vagy. Csókolom. Jegyet lesz szíves? Köszönöm. Jó reggelt, Ilonka, hagyja csak, tudom, bérlet. Jó reggelt, Zoli bátyám, hogy vagyunk, hány nap még a nyugdíj, nekem már csak hatvankettő, vágom a centit, maga is? Hűha! Már csak harminc?
Harminc az új kolléga is, igen, még betanul. Látja, Zoli bátyám, mi megöregedtünk, jön a fiatalság, tudja, hogy megy ez, matektanár volt a fiú, majd látjuk, hogy válik be a küldetés.
Küldetés ez, Palikám, küldetés. Üljünk csak le. Vágod, ugye, rajtunk múlik, hogy indul az utas napja. Mosoly, bók, sok köszönöm, ettől szép a reggel. Karszalagot vedd le. Nem iszik buszon, tedd már el. Majd a pihenőben, de majd látod.
Látod, ezért jó a négyhúszas, hajnalban alig van utas, és mindenkit ismerünk, ez egy család. Majd a héthúszason tömörülnek be, akkor jönnek a bliccelők, a zsebesek, akkor jön a sok szemét.
A szemét nézd, gyönyörű, hetes ablaknál új felszálló, barna lány. Nem törzsutas, biztos nincs jegye, látod, hogy ül? Ellenőrösztön, Palikám, ránézésre megmondom. Próbál beleolvadni az ablakba. Azt hiszi, hogy ő is átlátszó.
Átlátszó trükk, de nem bántjuk, mert szép, és mi gyönyörködünk benne. Ha megijesztjük, riadt arcú lesz. Nem szeretjük a riadt arcot, ugye, Pali? Főleg reggel. Majd megtudod, ezen most ne rágódjál.
Rágód legyen mindig. Meg dezodorod is. Szagba ne tudjon belekötni senki. Új felszálló, nem lyukasztott, szemed rajta. Azt hiszi, gyorsabban tud meglépni, ha az ajtóban áll. Álljon csak, Palikám, úgyis egy megállót utazik. Ajtónálló utas.
Utastól ne féljél, azt megérzi. Attól se féljél, hogy utál, mert csak az csinál ilyet, Palikám, aki nem tartja be a szabályokat. Tudod, mit kell utálni? A rossz döntést, amikor nem veszünk jegyet.
Jegy az kell. Mert aki rendes ember, az nem potyázik, és aki a buszon bliccel, az életben is bliccel. Majd megtudod, Palikám, pihenjünk.
A pihenőt majd találd ki, hogy mivel töltöd. Én húsz éve minden nap megtanulok egy verset, minden napra egy Petőfi. Kérdezzél, melyiket mondjam. Jaj, tényleg, te matekos vagy. Mondjuk attól még tudhatnál, legalább címeket.
A címek nagyon fontosak. Amikor büntetsz. Ha Kossuth utca vagy Petőfi, akkor hazudik, mert mindenkinek ez jut először az eszébe. Az utcáról. Hogy Kossuth. Átverhetnek, azt hiszik.
Hiszel valamiben, Palikám? Vagy a matekosok nem hisznek? Templomban mikor voltál? Tudod, régebben én sem hittem.
Nem hittem, hogy pont egy buszon fogom megtalálni a feleségemet. Ő nem találta a jegyét, pedig lyukasztott is, és én elhittem, hogy elhagyta, hogy volt neki.
Volt neki valami különleges kisugárzása, amitől élénkebbek lettek a színek, lelassult a busz, az utasok mozgása, és én magamba szívtam minden mozdulatát, a hangját, a jegykeresést, a könnyeket, az elhagyást.
Húsz év után hagyott el, Palikám, húsz év, pedig mellettem azt csinált, amit akart, sosem ellenőriztem, sosem büntettem meg.
Büntetést csak napi hármat, csak hármat, Pali. Többet nem. Kegyelem, az kell ide. A kegyelem, Palikám, az ajándék, elengedés, amit mi adunk az utasoknak ajándékba. Egy elengedés minden buszon.
Minden buszon van egy gyönyörű nő, aki sosem lesz a tiéd. Ezt csak azért mondom, mert látom, hogy stírolod. Csak óvatosan, Palikám, mert ha most felteszed a karszalagot, vége a románcnak. Ez egy munkaköri ártalom.
Vagy dolgozol, vagy szerelmes vagy. Majd megtudod.
Menjünk, Pali. Karszalag.
Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre!
