Hajóhíd

Ocsen__s_P__terBence__2_.jpg 

 

Ocsenás Péter Bence

Együtt a sötétben

  

János a gép előtt ül. Arcán maszk, háta görnyedt. A képernyőt bámulja, kimutatások, adatelemzések. A főnök szívatja. János bezárja az Excelt. Tinder, nulla új match. Jobbra húz pár nőt. Aztán még többet. Álmodozik. Bombázók, félénk lányok, mind neki udvarolnak. Megrázza a fejét, bezárja a Tindert. Facebook, háborús hírek. A kormány szerint nem lesz háború, az ellenzék szerint lesz háború. János nem tudja, hogy lesz-e háború. Újra megnyitja az Excelt. Egy óra munka, aztán Tinder.

János otthon ül. Bérház, nézi a tévét. National Geographic, tigrisek, oroszlánok, gepárdok. János elképzeli, hogy ragadozó, főnökére veti magát, széttépi. Elkapcsol, M1. Világháború. A kormány belépne a háborúba, az ellenzék is belépne a háborúba. János nem tudja, hogy belépne-e a háborúba. Lefekszik, a plafont bámulja. Elképzeli, hogy a fronton van, fiatal nőket ment meg, akik a szerelmükkel hálálkodnak. Több közül válogathat. János boldog. Ébresztője kelti fel.

János a mekiben ül. Tinder randi. Vele szemben félénk lány, kerülik egymás tekintetét. A lány töri meg a csendet. A munkáról kérdez, fizetésről, előléptetésről. János a szalvétával játszik. Elképzeli, hogy a kondis szobában ül, ő dirigál mindenkinek, ül és néz ki a fejéből, néha Tinder, néha Facebook, minden hónapban magas fizetés. Tankokat lát elmenni a meki előtt. Rajtuk transzparens. A hazáért! Előre! A lány megkérdezi Jánost, fél-e a háborútól. János nem tudja, hogy fél-e a háborútól. Feláll, fizet, beülteti a lányt a Trabantjába, hazadobja. Egyedül megy tovább.

János az orvosnál ül. A rendelőben maszkos tömeg. A háborúról beszélnek, János hallgatja őket. Északi front, keleti áttörés, az ország kiterjeszti a határait. A rendelőben mindenki szeretne terjeszkedni. János nem tudja, hogy szeretne-e terjeszkedni. Behívják az orvoshoz, megvizsgálják. Kicsit sovány, kicsit görnyedt, de hadra fogható. János bevonul. Nem búcsúzik el senkitől. Északi front.

János a hóban menetel. Fázik, bajtársai is fáznak. János egyik bajtársa szerint a tiszt fia meghalt a háborúban, másik bajtársa szerint nem halt meg a tiszt fia a háborúban. János nem tud semmiről. Ő csak menetel. Bevonulnak a faluba. Az ellenséget már kiűzte a másik szakasz, csak civilek vannak. Parancs. Mindenkit a vonatállomásra kell terelni. János idefut, odafut, terelgeti a civileket. Kislány. Megfogja János kabátját, sír. János maga elé tessékeli, nem érti, milyen nyelven beszél a kislány, örülne, ha jönne a vonat. De a vonat nem jön. Sajnálja a kislányt. Elképzeli, hogy megmenti. Megkeresi a szüleit, pénzt ad nekik, a kislány jólétben nő fel, gimibe, egyetemre jár, rátalál a szerelem, boldogan él, míg meg nem hal. A vonat nem jön. A tiszt elsétál János mellett. János tiszteleg, látja a tiszt tikkelő szemét. A tiszt elkiáltja magát, a bajtársak felemelik a fegyverüket. János nem emeli fel a fegyverét. A tiszt felé fordul. A tiszt megint elkiáltja magát. Lövések. János a kislányra néz. Fegyverropogás, segélykiáltás, halálhörgés. Aztán csend.

János a viskóban áll. Szabadrablás. Cigit, karórát, élelmet talál. Felmegy az emeletre, bajtársai a földszinten maradnak. Fent ruhát keres, a szekrényben lányt talál. Sovány, arca beesett. Retteg. János bámulja őt. Elképzeli, hogy megmenti, hazaviszi, összeházasodnak, gyerekeik lesznek. Kisegíti a lányt a szekrényből, suttogva nyugtatja, levezeti a lépcsőn. Nem néz bajtársaira, az ajtóhoz siet. Észreveszik. A bajtársak megörülnek a lánynak, elállják János útját. A tiszt belép a viskóba, elmosolyodik. János ki akarja kerülni a bajtársait, a tiszt rákiált, János megáll. Ellökik a lánytól. A lány kiáltozni kezd, Jánost kidobják a viskóból. János feltápászkodik a földről, az ajtó előtt áll, hallja a lány segélykiáltásait. Kezét tördeli. Elfordul. Elmegy.

János fut. Maga mögött helikoptert hall, géppuskatűz. Két bajtársa elesik előtte, átlép rajtuk. Elképzeli, hogy Superman. Felrepül, széttépi a helikoptert, bajtársait felkapja, kórházba repíti őket, otthon háborús hősként tekintenek rá, előléptetik, a kondis szobában ül, összejön a titkárnőjével, ásó, kapa, nagyharang. János a fa mögé fut. Mellé bújik a tiszt. Kiabál. János nem érti a tisztet, elment a hallása a lövésektől. A tiszt tovább ordítozik, közben a helikopter felé mutogat. János feláll, menekülni akar. A tiszt megragadja, kilöki a fa elé. János szembenéz a helikopterrel, lehunyja a szemét. Lövések. János szíve gyorsan ver. Nem érez semmit. A helikopter elszáll felette. Kinyitja a szemét. A tiszt holtan fekszik a földön. János parancsra vár, de nincs több parancs. Néhány pillanatig áll a test mellett, aztán elfut. Dezertál.

János átjut az őrizetlen határon. Hazafelé sétál, az utakon leégett autók, kráterek. A határ menti faluba ér. Középkorú nőt lát a kapuban. A nő befogadja Jánost. Megeteti, átöltözteti, a háborúról kérdez, János nem válaszol. A nő János mellé ül. Átöleli, könnyezni kezd. A nő férje meghalt a háborúban. János nyugtatja. A nő a szobájába kíséri Jánost, megcsókolja. Egymás mellett fekszenek, a nő elalszik. János nézi az alvó nőt. Nem gondol semmire. Lehunyja a szemét.

János a lebombázott munkahelye előtt áll. Kőtörmelék, por, üvegszilánk. Laptopot talál a földön, még működik. Hírek. Az új kormány szerint fél év, és a város újra a régi lesz, az új ellenzék szerint a város sosem lesz a régi. Jánost nem érdekli mi lesz a várossal. A laptopot a földön hagyja, zsebre tett kézzel sétál az utcán. Néhány rongyos járókelő jön vele szembe. János nem szól hozzájuk, ők se szólnak Jánoshoz. János visszamegy a faluba.

János a padon ül. Mellette a nő. Csend. A közvilágítás még nem állt helyre a faluban, János az égre néz, a felhők eltakarják a Holdat. Teljes sötétség. Padnyikorgás hallatszik. János a nő érintését érzi a combján. János megfogja a nő kezét. Mindketten a sötétbe merednek.


 

Főoldal

 

2022. november 22.
Háy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokCsillag Tamás: Hazáig követnekDebreczeny György verseiBorsodi L. László versei
Balássy Fanni: KészülődésKiss László: EltűnőkSzil Ágnes: Poros útKiss László: A Fried-szoba
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png