Várfalvy Emőke
Két lépés egy embernek, világjárás Arnónak!
Milyen jó lenne egy saját oázis! Hatalmas, árnyat adó levelek, középen kis tó, kellemes napsütés, nyugalom, csend, béke, pihenés. És nem csak kánikulában. Ami azonban a lakásunkban táborozó apró soklábúakat illeti. Te szereted őket? Mielőtt válaszolnál, ismerkedj össze Takács Mari legújabb felfedezettjével: Arnóval!
Honnan tudhatod biztonsággal, hogy unalmas felnőtt lett belőled? Onnan, hogy mindent reflexből ki akarsz nyírni, aminek négynél több lába van. Valahol megértem az ilyen felnőtteket. A szúnyogokkal nekem is vannak még lerendezésre váró csörtéim. És nem tagadom, ha Elon Musk meggyőzné a kullancsokat, hogy emigráljanak a Plútóra, azt nagyon bírnám. Arno viszont hiányozna. Még úgy is, hogy csak néhány napja ismerem. Hála a Csimota Kiadónak és Takács Marinak, aki volt szíves Arnót rajzban és mesében is papírra vetni. Színházpapírra. Vagyis papírszínházra.
Takács Marit talán nem kell bemutatnom. Finom humorú alkotó, aki nem csak rajzol, ír, olvas és profin bogarászik, de mindig valami olyannal jön elő, ami még nem volt. És ez az új és fura olyan otthonosan szeretnivaló, mintha mindig is lett volna. Valahol a szívünk egy sarkában várta, hogy rátaláljunk.
Ilyen Arno is. Egy igazi, félelmet nem ismerő lakásbogár, aki kiolvasta a teljes könyvespolcot. Így kisujjában van a matematika (igen, a deriválás is), profi műugró és harcművész. Kiválóan főz, hódít meg szíveket, nyomoz és rajzol. És ha ez mind nem lenne elég, a kalandos utazásoknak is szakbogara, méghozzá egy csinos, kék kisbőrönddel. Mondom én, hogy imádnivaló! És még csak az első oldalnál tartunk a történetében.
Sajnos arról, hogy a további oldalakon mi történik, nem árulhatok el többet. Ugyanis nem tudhatom, nálatok hogy alakul majd a történet. Mert rajtatok is múlik ám! Lehet, hogy már a második oldalon megtorpantok, és nem meritek magatokat a mélybe vetni, hogy kipróbáljátok Arnóval, valóban működik-e, amit a Műugrásról kezdőknek című papírhalomban olvasott.
Aztán, ha elég bátrak vagytok és eléritek a Vörös Puff-hegységet, majd Szőnyegföldet, még mindig ott van a szőrös szörnyeteg. Arról nem is beszélve, hogy az oázis, ahova elindultok, lehet, nem is létezik...
Én a helyetekben azért mindenképp utána járnék, merthogy Takács Mari történeteiben nem csak a cél, maga az utazás is varázslatos. Azért persze csak óvatosan! Én néha annyira komfortosan érzem magam a meséiben, hogy nincs is kedvem kijönni.
Ha pedig még nem ismered a papírszínházat, íme néhány gyors és hasznos tudnivaló:
A papírszínház egy fakeretből és benne váltakozó meselapokból áll, melyek illusztrációs fele a gyerekek, szöveges fele a mesélő felé néz. Valahol a bábszínház és a diafilmvetítés, no meg az élőszavas mesemondás kellemes egyvelege, mely óvodás kortól alsó tagozatig remekül használható profi és amatőr mesélőknek egyaránt.
A papírszínház kiváló eszköz arra, hogy megkaparintsa, és meg is tartsa a mai ingercunamiban pancsoló gyerekek figyelmét. Sőt, abban is segít, hogy aktivizáld őket, és részt vegyenek a mesében.
Japánból származik s hála a Csimota Kiadónak egyre több otthonban, óvodában, könyvtárban és közösségi házban talál magának közönséget több tucatnyi kortárs és klasszikus mesével.
(Takács Mari: Arno, papírszínház-mese, Csimota, Budapest, 2023, 17 oldal, 4990 Ft)
