E heti kérdésünk: Kell-e egy költőnek verset írni a hazáról? Egyáltalán: mi lehet a szerepe ma a hazafias versnek?
Az utóbbi években igen megszaporodtak a hazával foglalkozó, a költők hazához való viszonyulásáról szóló versek; viszont jórészt irodalmárok beszéltek egymás szövegeiről. Felmerül tehát a kérdés, hogy a művelt (nem kizárólag irodalmi) értelmiség mit gondol a témáról.
Görgényi Ernő,
jogász, Gyula város polgármestere
Szerintem egy költőnek nem KELL verset írni a hazáról. Egy költőnek nem KELL verset írni a szerelemről sem. De egy költőnek nem KELL verset írni a tavaszról, a nyárról, az őszről és a télről sem, valamint úgy általában egy költőnek semmiről sem KELL verset írnia. Egy költő legjobb, ha csupán arról ír, ami megihlette, de arról szabadon, minden kényszer nélkül írjon. Tapasztalataim szerint, amikor költők belső indíttatás nélkül írtak bármiről, annak jellemzően nem sok művészi értéke volt. Mindazonáltal én nagyon örülök annak, ha egy költő a hazáról ír, ha hazafias verset ír. Azonban az ilyen versek is csak akkor szereznek számomra örömet, ha kellően költőiek, nem szeretem, ha egy vers puszta hazafias frázisgyűjtemény. Természetesen a hazafias vers is csak akkor jó, ha lírai értéket képvisel. És bizony rengeteg ilyen értékkel bíró hazafias vers van a magyar irodalomban. Egyik kedvenc verseskötetem kizárólagos témája is a hazaszeretet. Benedek István szerkesztette, 1989-ben jelent meg, Rendületlenül – A hazaszeretet versei címmel. Zrínyi Miklóstól Illyés Gyuláig nyolcvanhat író és költő gyönyörű verse olvasható majdnem kilencszáz oldalon e kötetben, köztük egyik legkedvesebb költeményem, Márai Sándor Halotti beszédje. Aki időnként bele-beleolvas ebbe a versgyűjteménybe, annak szerintem lesz fogalma arról, hogy mi volt, mi most és mi lesz a szerepe a magyar irodalomban a hazafias verseknek.
Gyéresi Júlia,
egyetemi oktató, színművész
Verset írni a hazáról... Minden ember önértékeléséhez, identitástudatához hozzátartozik a haza fogalma, amely tartalommal telítődik, amint kimondja, vagy gondol rá. Haza... ahol otthon vagyok. Haza... ahol szeretnek. Vagy nem szeretnek, de megtűrnek, mert kénytelenek. Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor honszeretete a pozitív erkölcsi ítélet teljes érvrendszerét felvonultatta: bátorság, önzetlenség, önfegyelem, igazságosság, tolerancia, jóakarat, elvhűség. Az erkölcsi jóra való törekvés az emberi minőséget szavatolta. Azóta a honszeretet fogalma átértékelődött, összetartozóan már alig használjuk mindennapjainkban, hon van, hon nincs, szeretet van, szeretet nincs, nem tudott a két szó örökérvényűbben egymásba kapaszkodni, az ország is, ahol e szót használták, területének kétharmadát elveszítette, anyaország és szülőföld sokak számára már nem bírt azonos jelentéssel. Nekem szülőföldem a honom, anyaországomat szeretem. Vagy éppen nem szeretem. Nem szeretem, ha ő sem szeret. Szeretni annyi, mint figyelni valakire, rendelkezésére állni. Törekvés arra, hogy a szeretett személy ne nélkülözzön, egyénisége, személyisége a legteljesebb mértékben kibontakozhasson. Elfogadni, nem kirekeszteni, elismerni, nem korlátozni. Írni kell a hazáról, és írnak is költőink. Anyaországiak, szülőföldiek. Búcsúlevelet, Haza-szvitet. Ha megszólítanak, figyelek. Sok mindent nem értek mindabból, ami történik. Mintha a területi és az erkölcsi veszteségek mérhetetlen volta nem szolgált volna elég tanulságul. „S ne csak veszélyben légy serény, / A béke vészesebb, / S melyet vág álmos népeken, / Gyógyíthatlanb a seb.” (Vörösmarty Mihály: Honszeretet). Identitásom mi mentén konstruálódjon, ha anyaországi, szülőföldi költő egyként rezignált, és érzem, valami nagyon hiányzik, valami nagyon hiábavaló.
„Amíg élek, úton leszek: / használni akarom a szívemet. / A fejemben szólal majd meg, ha csengetsz, / édes hazám, szerettelek.” (Kemény István)
„Hogy hazám lenne, azt mégsem azonban, / s most már a gőg miatt sem, elmerült. / Hazajövök, hol szintén nincs hazám, / engem ez, sajnos, végleg elkerült” (Demény Péter)
Radványi Balázs,
zeneszerző, előadóművész, zenész
Négy szócskát üzenek
A költő alkotó ember, belső indíttatásból fogalmaz meg gondolatokat, érzéseket. Azt írja le, azt a gondolatát formálja verssé, ami éppen foglalkoztatja őt. Ha szerelmes, akkor szerelmes verset ír, ha bántja valami lelkét, akkor balladát fogalmaz meg. Mi, olvasók, elolvassuk, megszeretjük, magunkban elraktározzuk a nekünk szóló jó költeményeket – az én életem is lehetne, velem is történhetett volna mindez.
Aki családban, emberséges körülmények közt, igazi otthonban, szeretetben, összetartozásban él, segít másokon, rendet tart maga körül a házban, a szűkebb pátriájában, az örömmel hall, olvas olyan verset is, amikor egy költő a szülőföldről, a tágabb hazáról, a nemzetről ír. Büszkén tekint saját történelmére, hogy a háborúban lerombolt hazát újjáépítettük, a kultúrát, a nyelvet mindig megőriztük, hogy a haza szent dolog.
Ezt egy kisgyermeknek a János vitézből ki lehet olvasni, majd Arany János Toldiján keresztül eljut, Tompa Mihály: A madár fiaihoz, vagy pl. Madách: Nem féltelek hazám, Sajó Sándor, a XX. század Petőfijének: Mohács, József Attila: Hazám, Radnóti Miklós: Nem tudhatom című verséhez.
Igen, a mai költő is írjon, fogalmazzon meg nem kérkedő, nem bántó, nem is irigykedő kulturált verset a hazáról, amelynek azután az lesz a szerepe, hogy az utókor majd épp őt idézi. Egy magvas, jó vers ebben a témában itthon talán nem vív ki nagy elismerést. De gondoljunk azokra, akik egy távolabbi országban munkát vállalva bajlódnak, és gyötri őket a honvágy, vagy más földrészen elszakítva élnek, gondjukban-bajukban kapaszkodót keresnek. Egy simogató, kedves vers az otthonról, a haza dolgairól milyen jól „megtalálja”, mert érzi, hogy róla, neki írták.
Ne űzzük a haza fogalmát csupán a történelemkönyvbe, térképek kacskaringói mögé, hanem tartsunk fönn nekik helyet a verseskötetekben a Szózat, Himnusz vagy az Emléklapra című – kezdősorát lásd a címben – versek mellett.
Mostanában, ráadásként, ezzel a rövid verssel zárom a koncertet:
Thándor Márk: Szertenézek
Egy hazámban,
egy anyám van,
s egy apám,
s egy babám,
mert nem lehet
se két hazám,
se két anyám,
se két apám,
se két babám,
Mert Egy az Isten!
Egy a szívem,
s egy bennem a lélek,
míg e porhüvelyben,
őrként, itt e földön szertenézek.
