Meliorisz Béla
Jártunk arra
öreg halászbárkák
a kis képen mintha
halálukat várnák
a távolban semmi
ha van is csak a víz
és nincs hova menni
olaj vászon ember
sehol álmunkban már
jártunk arra egyszer
Mindig ég
szinte semmink sincs már
ha volt is legföljebb csupán az idő horzsolásai
vagy valamikori ígéretek fölsejlő öröme
valami az évszakokból
feladvány mely mindenre emlékeztet
ami s ahogyan történhet
mint ez a mostani ősz is akár
csüggedten vöröslő erdeivel
régi mosolyokat idéző délutánjaival
ahogy járunk ebben a fordított
a lehullott levelekből sóhajtozó fényben
de inkább nem folytatom
ha naplót vezetnék ez volna a mai bejegyzés
a fájdalom műhelyében mindig ég a villany
Talán már
reggel óta kitartóan esik
s mintha alkonyati szürkeség ölelne mindent
az éjjel biztosan fagyni fog
nem készülünk sehova
mégis az az érzésünk hogy elkésünk
vagy már el is késtünk?
Megjelent a Bárka 2025/4-es számában.
