Jóljárt Anita
Apa
Apa-szubsztancia
Citeraszó ébredés előtt,
vödörnyi hal a küszöbön,
téli séta közben meleg tenyér,
sáros lábnyom a szőlősorok között,
rossztett után a keserű tanulság,
odaszáradt borotvahab,
fűrészporos izzadságszag.
Nótázik benned a kiforratlan bor,
zsibbaszt a felgyülemlett cukor,
gyűlnek a feketés csészék, de te alszol,
a telefonban folyton visszakérdezel,
csened az édességet, mint egy gyerek,
földön heversz, mint a szennyesed,
láthatatlan késeddel verset farigcsálsz
diófából, hát kemények a szavak,
de pár év múlva ez mind nem vagy,
csak falra kikent ürülék
és egy kis marék agyvelő,
amiben csak akarat maradt,
de nem akaraterő.
Apa-zacc
Citeraszó,
hideg halak,
meleg tenyér,
borotvahab,
apró rossztett,
izzadságszag.
Kiforratlan bor,
zsibbasztó cukor,
kávé, jó adag,
múló mozdulat.
Folyton visszakérdez,
szennyes csomót képez.
Láthatatlan kés
kemény szókat vés.
Lassan jön a vég,
falon ürülék.
Marék agyvelő,
akaraterő.
Elcsent édesség,
boldog végesség.
Apa-nóta
A kertemben ezer rózsa nyílik,
A szívemben ezer emlék mállik,
Letéphetik sorra a virágot,
De én őrzök mindent, ami áldott.
Lehullanak a fagyban a szirmok,
Az emléked elhanyagolt birtok,
Összehordva benne a sok holmi:
Citera, hal, kés, kávé és holmi.
Költészet és borral vegyes cukor,
Borotvahab, betegség és humor.
A kertemben nyílik ezer rózsa,
A szívembe ezer emlék róva.
Örökös a birtok, el nem adom,
Jó ideje gondozatlan vadon.
Ha az akaraterőm feltámad,
Rendet teszek, apám, teutánad.
Megjelent a Bárka 2024/3-as számában.