Bálint Tamás
Máj hagymalekvárral
(részletek)
44.
Ismerős fennsík ösvényén
romos kút, a szádán vödör,
hol mozdulatlan hűs víz mélyén
önarcom bús képe gyötör.
Jártam már itt, álmomban,
ritka fél-nyugodt percemen,
ha szemhunyást aludtam
– ezerből is újra megismerem.
Láttam, hol fekszik e völgy,
és ott kertem magányos tölgye
– ez volt az abszolút zöld,
a minden zöldek zöldje.
45.
szenderedő szplín a színen törtfehéren
gyűrt lepedő a lázas nagybeteg alatt
felsejlő arcok halvány kontúrja a gézen
anyagából egy áttetsző lepel maradt
tépkedi a huzat a lélegzet nehézkes
kárba veszendő préda gondolat
feltámadhat az ártatlan mozduló vétkes
csendben meg nem zavarni a szomszédokat
46.
(szürkületi utcasarki bár teraszán két alak:
egyik gitártokkal, a másik fekete csuhában
– poharazgatnak, beszélgetnek)
Megjött a számla, a szervizdíjjal együtt,
ha fogyasztottál, nyelhetsz egy nagyot.
S ha csak bambán ültél? Úgyis ráfizetsz.
Kapkodni nem érdemes, a tippet megkapod:
szépen lógni művészet, pihenni hecc –
A nyakkendő megfordul szépen,
jól áll a csomó, méretre igazított,
és ha kényelmetlennek is tűnik itt-ott,
bársonypuha, csak ne kapálózz éppen.
(a csuhás a gitáros szerencsétlenhez fordulva,
a bent lézengő szűk közönségre utalva)
A jótanácsnak tűnő klisé marha sok,
nyüszítenek a bárányokká vált farkasok:
mert megérkezett a hülyeség kora,
karöltve vele a rettegés kora,
egyeseknek a könyörtelenség kora,
s bár neked jókora, nem akkora,
hogy megúszd a lenyeltek árát,
adózz a véreddel, locsold oltárát
mindennek, amiben eddig hittél,
s maradj egy cseppet veszteg,
csak míg a fedlap alá nem tesznek.
Megjelent a Bárka 2024/3-as számában.