(Nyul Zsuzsanna fotója)
Várady Szabolcs
Hangok nyolcvan táján
Találkozás
Nahát, édesem, ezer éve!
Semmit nem változtál – te, hogy csinálod?
Muszáj leülnünk, figyelj, annyi minden…
Most rohannom kell. A fészbukon
megtalálsz. Na, szia. De megkeress ám!
Keresnélek, édes,
csak tudnám, ki vagy.
Félálomban
Akadsz-e még,
öreg horog,
halak szájába álnokul?
Vagy rág a rozsda becsület?
Ki kérdezi?
Honnan beszél?
Öreg horog?
Ritmusban
Volt nincs nincs pedig volt
volt volt nagyon is volt
nincs nincs dehogy is nincs van
nincs
van
nincs
van van van van van
ugye van ugye hogy ugye hogy nincs
Ébredés
Egy könyv, ahogy a polcról leesik,
egy hír megint arról, hogy mi van itt,
egy álom, hova foszlik, keresem,
felébredek, nem lesz meg sohasem.
Kétség
Azt nem kellett volna,
nem úgy kellett volna,
azt meg azt meg azt meg azt se!
Hát jó lenne most a
tábláról szerinted
letörölni mindet?
Na de hogyha nincs helyette
utánod s meginted?
Mi maradna hátra,
hogy megmagyarázza,
mi volt az, aki te voltál?
Egy tabula rasa?
Megjelent a Bárka 2024/2-es számában.