Zalán Tibor
Felezőszonettek
Zorba
Táncolni kell A zene majd megjön valahonnan
Sötét van Csak a csizmák csattognak Csak a vér a
falra Mert minden lépésben ott forog a halál
Növelje vígságunkat az elérhetetlen lét
mi túl van azon mit megélni tudhatunk Megjön
a zene és nem kell pár sem a tánchoz A kar lesz
kitárva Csak a szívben a sötétlő kráterek
A szívben sötétlő kráterek kitárva A kar
táncba lendül bár már nincs zene sem a tánchoz Majd
megjön a tél is A pár is És ami azon túl
van Elérhetetlen tél növeli vígságunk A
tudat hogy minden lépésben ott forog a halál
Honnan a vér a csizmák csattogása a falban
Valahonnan megjön a sötét Majd táncolni kell
A búcsú megint
Nem tudja mit adott neki csak azt hogy semmit sem
kapott cserébe Vagy csak úgy érzi Nos az idő
már nem neki dolgozik Eléje kell mennie
a megalázó helyzeteknek Amikor a leg
természetesebb dolgok válnak visszatetszővé
Elhitte pedig nem lett volna szabad bíznia
az időben Számára a haladék rég lejárt
Az idő nem ad több haladékot Lejárt lemez
lett élete Nincs miért bíznia benne többé
A legtermészetesebb dolgok visszatetszővé
váltak Megalázó helyzetekbe keveredett
Becsapták az évek Az életideje Már nem
neki dolgoznak a napok Nincs csereérték ha
adni próbál Meg kell szoknia hogy nem kap semmit
Veszteségtudat
Az ember aki nem írta meg a drámákat A
filozófus aki nem írt le egyetlen sort sem
Ő pedig a Murányi Vénuszra bukva hagyott
fel a léttel A nyomdász még felhőket betűzött
És ott van a keresővonalas zseni vörös
boraival a nemlét kapuján túl Meg a pár
söreivel a költő is Miért élsz még Kérdik
Miért élsz kérdi Ákos nem számolva söreit
A nemlét kapuján túl Pet’r mester vörösbort
locsol a keresővonalakra János bácsi
felitatja a múltat Felhők közt bukdácsol a
murányi rom Tanár már a bolt felé sántikál
Gábor Matyi vállán alszik el Gödör-homályban
Robi pálinkát fal és csak halált fotografál
Megjelent a Bárka 2024/1-es számában.