Versek

 

 Tompa_G__bor.jpg

 

Tompa Gábor

 

Világítás

 – szüleim sírjánál –

 

Egymásba kapaszkodva szorosan,
tartják a Földet lentről a halottak,
helyet szorítnak az eltávozottnak,
hisz lent a mélyben újra megfogan,

s gyarapszik, felnő csírája a létnek,
a látható csak vesztébe rohan,
amíg a láthatatlan boldogan
eszmél, mert érzékei visszatérnek,

így lesz a nincs-világ tapintható,
így fordul ismét medrébe a tó,
s életre kel, ki megváltást remélt.

Most én is bízom, s nincs, amitől félnem,
kitárt karokkal, indulásra készen,
várom a Krisztus eljövetelét.

 

Megjelent a Bárka 2023/6-os számában. 


Főoldal

2023. december 11.
Háy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokCsillag Tamás: Hazáig követnekDebreczeny György verseiBorsodi L. László versei
Banner Zoltán: Önarckép MunkácsyvalBalássy Fanni: KészülődésKiss László: EltűnőkSzil Ágnes: Poros út
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png