Szakács István Péter
A fecsegő hóhér
Méltóztassék a nyakát jobban ellazítani, uram. Mint a borbélynál. Önnek igazán semmi oka aggodalomra, a legjobb kezek alá került. Én, kérem tisztelettel, imádom a szakmámat! Nekem a kivégzés az életem. Mit méltóztatott mondani? Hogy mellőzzük a felesleges fecsegést? Hogy essünk túl minél hamarabb rajta? Na látja, ebben nem érthetek egyet az úrral. Egy lefejezést nem szabad elfuserálni. Az, kérem tisztelettel, egy meghatározó momentum az ember életében. Mondhatni, vissza nem térő alkalom. Persze, csak akkor, ha pontosan csinálja az ember, ha megadja a módját. A sietségből, a tessék-lássék hozzáállásból csak baj származhat. Nincs annál nagyobb blamázs egy magamfajta, főállású ítéletvégrehajtó számára, mint elvéteni az ügyfél nyakát. Uram, nekem elhiheti, negyedszázados tapasztalatom van a munka mezején, szóval csak azt akarom mondani, hogy elég egy félresikerült kivégzés, s oda a hóhér becsülete. El sem hiszi, mennyi irigye van egy olyan magas szakképzettségű bakónak, mint nekem. Ajaj, ha tudná, biztosan nem cserélne velem! Hogy nem is olyan biztos?! Dehogyis nem, uram, dehogyis nem! Én mondom magának, uram, egyetlen elbaltázott lenyakazás, s szegény hóhért azon nyomban a szájukra veszik az emberek, hogy a névtelen sms-ekről ne is beszéljünk. A becsületébe gázolnak, megbántják, megalázzák. Mindenfélét összehordanak róla. Hogy magánéleti problémái vannak, hogy iszik, vagy megcsalja az asszony, s azért reszket a keze a sorsdöntő pillanatban. Arra nem is gondolnak, hogy netán az ügyfél izgágasága miatt történt a malőr. Mert, kérem tisztelettel, ha az ügyfél össze-vissza kapkodja a fejét, üvöltözik, és rúgkapál közben, akkor nem lehet tisztességes munkát végezni. Akkor óhatatlanul becsúszik valami gikszer. Itt volt például az a nagyszájú forradalmár, tudja, a maga ellenfele. Az, aki mindig önfeláldozásról, férfiasságról, bátorságról szövegelt a népgyűléseken. Szóval, ő a kolléga bárdja alá került... Hát ne tudja meg az úr, hogy mennyit vacakolt az a nagyszájú pasas! El is vétette vagy kétszer a haver. Azóta pszichiáterhez jár a szerencsétlen. El sem tudja képzelni, hogy megviselte lelkileg az eset, majd belepusztult szegény. S ha belegondol az ember, hogy már csak fél éve volt a nyugdíjaztatásáig. Kész tragédia. Persze, a szakszervezetnek is jobban oda kellene figyelnie az ilyen esetekre. Régebb ezt komolyan vették, manapság azonban már csak az ügyfél érdekképviselete a fontos, egyetlen humanitárius szervezet sem tűzi a zászlajára a hóhér jogait. A munkát, azt persze nekünk kell elvégezni, s határidőre. Nélkülünk egy helyben topogna a történelem. Bocsásson meg, uram, hogy ilyen részletekkel untatom a vérpadon, de néha a sok keserűség kikívánkozik az emberből. Magát különben is nagyra becsülöm. Minden könyvét elolvastam. Imádom a stílusát. Higgye el, igazi megtiszteltetés számomra, hogy én vehetem a fejét. Mondhatnám, pályafutásom csúcsa ez a nap. Ezért is szeretném, hogy minden rendben történjen. Tényleg, most már igazán megnyugodhat, látja, az én kezem nem reszket. Ne féljen, rám még egyetlen ügyfelem sem panaszkodott utólag. Én, kérem tisztelettel, precíz, príma munkát szoktam végezni. Így, ni! Tartsa csak ebben a pozícióban a fejét! Nyugodtan, lazán. Csak semmi feszültség. Ez az! Hopp, már készen is vagyunk! Látja, ennyi volt a egész. Kár volt feleslegesen izgulnia, uram.
Tényleg. Most, hogy mondja. Maga valóban érti a dolgát…
