Tárca

 

 

 

 

Vécsei Rita Andrea

 

Tudod, hogy van

 

 

Most itt van nálam a Peti, és minden ok. Nagyon szerelmesek vagyunk. Ha ez így megy, akkor jó sokáig együtt maradhatunk. Még nincs tisztázva nála otthon semmi. De nem ez a lényeg, most csak arra koncentrálunk mind a ketten, hogy jó legyen. Azt mondja, hogy a herpeszem se zavarja, simán megcsókolt, én meg húztam hátra a fejem. Mert amikor herpeszem van, mindent vasízűnek érzek, amikor leesik a seb, alatta főleg. Aztán újranő egy kisebb seb, kisseb, ez milyen? A nyálát is vasízűnek érzem, el is ment a kedvem, de nem mutattam, nem akartam megbántani, ha őt nem zavarja a herpeszem, és megcsókol, az olyan, mint egy áldozat. Mondjuk én nem csókolnám meg. A legújabb, hogy jó a szex is nagyon. Az első harmonikus kapcsolatom, tök jó. Úgy örülök. Nagyon kedves, nyolc napja minden nap találkozunk, és majdnem egész nap együtt vagyunk, és még mindig nagyon jó minden. Először persze nem állt fel neki, de ez nem gond. Azért nem, mert ilyenkor nagy a feszültség. Egyszerűen eltereltem a figyelmét, kértem, hogy élveztessen el, és igyunk egy bort. Azután meg elaludt, de ez nem gond, mert jó volt együtt aludni, az olyan meghitt, csak menni kellett, mert otthon azt mondta, hogy vesz a kutyának tápot. Ötven kilós kiszerelés, és egyedül teszi be a kocsiba. Ezt szeretem benne, az akaraterejét. Ő is szeret, mert mondja. Kicsit öreg hozzám, de a kor nem számít. Tudok benne bízni, ennyi idősen az ember már nem csinál hülyeségeket. Volt egy fiúm, nála tizenöt évvel volt öregebb a barátnője, és működött. Pedig az barátnő volt, és végül a nő mondta azt, hogy most már eléggé unja a kis nyalókát. A fiúmat akkor majdnem kibasztam, mert olyan szenvedős fejet vágott, mintha még most is érdekelné a dolog. Amikor meg fölállt neki, úgy örült, mint egy kisgyerek. Inkább teát ittunk, mert a bortól elalszik. Aztán jött reggel is, és megint csináltuk, és megint összejött, azt állítja, örökre fog szeretni. Mert én vagyok az utolsó szerelme, élete utolsó szerelme, ezt állítja, minden nap elmondja, meg érezteti egy csomószor. Fél óráig egyfolytában simogatja a karomat, ha kérem. Össze akar majd velem költözni. El fog válni, megígértettem vele, hogy két hónapon belül megmondja, magától megígérte. Sír, amikor nem vagyok vele, annyira hiányzom neki, ez olyan aranyos. Sír a telefonba, szóltam már érte, hogy ne terrorizáljon, jöjjön, amikor csak akar, nem rajtam múlik. Neki is le kell győznie valamit, én is legyőzöm, hogy öreg, liheg meg minden, erőlködik, mert annyira akarja. Az jó, hogy szőke, nem ősz, teljesen szőke a haja. És magától bevásárol, elmosogat, lesöpri az erkélyt, mondjuk az egy kicsit vicces, amikor zacskót kér a pornak, hát ki a gecimet zavarna a por a tizedikről. Megkérdezi, miben segíthet, és megértő, sokat beszélgetünk nyilván. De ki tudja, mit hoz a jövő, lehet, hogy tönkremegy, de most jó. Megkérdezte tőlem tegnapelőtt a Sparban, hogy mit gondolok a gyerekcsinálásról, és erről nem beszélgettem-e még a pszichológusommal. Komoly, nem? Csak úgy megkérdezte, én meg azt mondtam, majd szeretnék, de nem most, néhány évig még biztosan nem, három év minimum. Ettől megnyugodott. Nagyon szeret, úgy tűnik, tényleg, és én is hihetetlenül. Elismeri, amit csinálok, szuperek a dolgaim, azt mondja, és aki röhög rajtam a hátam mögött, vagy furkál, az irigy. Irigylik ezt az egész szép kapcsolatot meg azt, hogy ennyire jól vagyunk. Mert hivatalosan mi nem illünk össze, azért akarnak kikészíteni, és ismernek, hogy könnyen kikészülök, de most ez nem lényeg. Ki fogom találni, hogy észrevétlenül lássanak minket együtt, például a piacon vásárolunk, látszik, hogy főzni fogunk, onnantól eléggé egyértelmű. Tényleg szoktunk főzni, ő nem tud, én főzök, ő meg adogatja a kést, a hagymát, először kezet csókolt, mert annyira jó a főztöm. Megcsókolta a kezem krumplisan, reszeltem a főtt krumplit a jénaiba, és akkor. Könnyes lett a szemem, hogy ilyen hálás, azóta csak ritkán rendelünk pizzát. Néha szusit, mert az meg az én kedvencem, el van veszve bennem egy gésa, ezt még nem mondtam neki. Ha lesz pengeéles késem, csinálok makit, mert azt sima késsel nem lehet. Úgy szeretjük egymást, sokat nevetünk, egyszer rohant el a szex miatt, mert nem akartam lefeküdni vele, de pár óra múlva megbánta, és visszajött, hogy igazam van. Sokat tanulunk egymástól, ezért is nem akarom elveszíteni, de azt a két hónapot be kell tartani, akkor meg kell, hogy mondja, különben nem lesz az egészből semmi. Dehogy hallja, elment tusolni. Bemutatlak majd neki, de tudod, hogy van ez.

 

 


Főoldal

 

2012. augusztus 28.
Háy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokCsillag Tamás: Hazáig követnekDebreczeny György verseiBorsodi L. László versei
Banner Zoltán: Önarckép MunkácsyvalBalássy Fanni: KészülődésKiss László: EltűnőkSzil Ágnes: Poros út
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png