Tárca
Murányi Sándor Olivér
Mérleg horoszkóp
- melyben a segédíróhelyettesjelölt először bújik nő bőrébe -
Hatalmas szerelmeket élt át havonta. Leírhatatlan lelkesedéssel érkezett. Kétheti ismeretség után jegygyűrűről, papról, nászindulóról, sőt, szülészeti beutalóról értekezett. - Ha odaadom magam, visszavesz az ütemből - reménykedtem. Nem szeretkezett. Párzott. Mint a legutolsó kardfogú tigris. Nem is tudom, hogyan mondhatok nőként ilyeneket. Franciaágyam gyalupadnak nevezte, rádobott, és előzetes felnyalás nélkül úgy belém hatolt, mint a kínai hadsereg Tibetbe. Utána felhúzta a sliccét, és eltűnt két hétre. Következő találkozásunknál héthelyszínes lagzit ígért Gyimesfelsőlok és Párizs végállomásokkal. Újra odaadtam magam. A rövid és hosszú csattogó hangokra dörömbölni kezdtek a tömbházi szomszédjaim.
- Ha ketrecben éltek, kussoljatok, amikor ereszti az angoranyúl! - ordította mérlegem, s avval akkorát lökött rajtam, hogy már köldököm felett éreztem ficánkoló férfiasságát. Feljajdultam. Mintha már akkor éreztem volna, amit két héttel később tudtam meg: barátnőmnek is ugyanazokat a lagzis állomásokat ígérte... A helyszínek maradtak, a nő változott. - Kirúgom! - döntöttem el, de határozatlan természetem három bizonytalanságban töltött hónapot szült. Ekkor már jött a gyerek.
- Felvállalom! - húzta ki mérlegem mellét büszkén apám előtt, aki ettől feldühödött:
- Vállalni komolyság, felvállalni léhaság! Nekem ebben a koromban már volt egy önkormányzati lakásom és egy Daciám! Te mit tudsz felmutatni?!
- Egy gyereket! - summázott mérlegem, amire apám azonnal elhallgatott.
Az esküvőn egyedül ő nem volt költő. Mindenkinél jobban bírta az italt, talán ezért nem kapott az égiektől ihletet. A mézesheteket a Duna-deltában töltöttük. Barátnőm újra hívott: neki is beígérte ugyanakkorra ugyanezt. Csak ámultunk, ahogy a balance billegett köztünk.
Nyolc év múlva: napok óta iszik, szétverte a lakást, terrorizál - páros heteken (páratlanokon gentleman). Hűséges férj és mindenkire azonnal rámászó kan - egyszerre. Az egyhelyszínes esküvő évfordulóját átalussza, másnap kanadai kirándulást ígér.
- Olyan szerelmes vagyok a feleségembe!
- Hűűű, de jó fara van a szomszéd csajnak, úgy megraknám, mint a töltött libát!
- Gyerekeim anyjával öregszem meg!
- Elválok! Nem bírom már a szürkeséget! Megöl a rutin!
- Asszonyom életem Nője!
- Kirúgom a büdös kurvát!
- Jó férj leszek! Naponta elmosogatok, leviszem a szemetet, hazaadom a fizetést, és törlöm laptopomból az opcionális pornót!
- Miért ülök még mellette?! Mert sms-ben jelentette be önkényesen, hogy gyerekünk lesz?! Mert döntenem kellett anno, hogy gyerekünk vagy gyereke lesz?! Olyan bőre van, hogy a narancsárus szicíliai villát vásárolna belőle!
Mielőtt megtudhattam volna, merre billen utoljára nyelve, beadtam a válókeresetet. A perre rózsával érkezett. - Így kezdtük, így fejezzük be, fő a keretes szerkezet, a bíró meg kapja be! - hangoskodott a tárgyalóteremben. Előzetesen apateszttel fenyegetett meg, de most készségesen aláírta a válási papírt, sőt, díszebédre hívott utána.
Sosem hittem a horoszkópban. De két napja ezt a hirdetést tettem fel a társkereső portálokra:
Mérsékelten csinos, csak lelki szenvedélyektől káros, elvált, férfiakat kedvelő ingyenes szingli csatakanca keresi élete párját. Nem fogazok! Szeretem a kanmadártejet! Mérlegek, kíméljetek!
- Ha ketrecben éltek, kussoljatok, amikor ereszti az angoranyúl! - ordította mérlegem, s avval akkorát lökött rajtam, hogy már köldököm felett éreztem ficánkoló férfiasságát. Feljajdultam. Mintha már akkor éreztem volna, amit két héttel később tudtam meg: barátnőmnek is ugyanazokat a lagzis állomásokat ígérte... A helyszínek maradtak, a nő változott. - Kirúgom! - döntöttem el, de határozatlan természetem három bizonytalanságban töltött hónapot szült. Ekkor már jött a gyerek.
- Felvállalom! - húzta ki mérlegem mellét büszkén apám előtt, aki ettől feldühödött:
- Vállalni komolyság, felvállalni léhaság! Nekem ebben a koromban már volt egy önkormányzati lakásom és egy Daciám! Te mit tudsz felmutatni?!
- Egy gyereket! - summázott mérlegem, amire apám azonnal elhallgatott.
Az esküvőn egyedül ő nem volt költő. Mindenkinél jobban bírta az italt, talán ezért nem kapott az égiektől ihletet. A mézesheteket a Duna-deltában töltöttük. Barátnőm újra hívott: neki is beígérte ugyanakkorra ugyanezt. Csak ámultunk, ahogy a balance billegett köztünk.
Nyolc év múlva: napok óta iszik, szétverte a lakást, terrorizál - páros heteken (páratlanokon gentleman). Hűséges férj és mindenkire azonnal rámászó kan - egyszerre. Az egyhelyszínes esküvő évfordulóját átalussza, másnap kanadai kirándulást ígér.
- Olyan szerelmes vagyok a feleségembe!
- Hűűű, de jó fara van a szomszéd csajnak, úgy megraknám, mint a töltött libát!
- Gyerekeim anyjával öregszem meg!
- Elválok! Nem bírom már a szürkeséget! Megöl a rutin!
- Asszonyom életem Nője!
- Kirúgom a büdös kurvát!
- Jó férj leszek! Naponta elmosogatok, leviszem a szemetet, hazaadom a fizetést, és törlöm laptopomból az opcionális pornót!
- Miért ülök még mellette?! Mert sms-ben jelentette be önkényesen, hogy gyerekünk lesz?! Mert döntenem kellett anno, hogy gyerekünk vagy gyereke lesz?! Olyan bőre van, hogy a narancsárus szicíliai villát vásárolna belőle!
Mielőtt megtudhattam volna, merre billen utoljára nyelve, beadtam a válókeresetet. A perre rózsával érkezett. - Így kezdtük, így fejezzük be, fő a keretes szerkezet, a bíró meg kapja be! - hangoskodott a tárgyalóteremben. Előzetesen apateszttel fenyegetett meg, de most készségesen aláírta a válási papírt, sőt, díszebédre hívott utána.
Sosem hittem a horoszkópban. De két napja ezt a hirdetést tettem fel a társkereső portálokra:
Mérsékelten csinos, csak lelki szenvedélyektől káros, elvált, férfiakat kedvelő ingyenes szingli csatakanca keresi élete párját. Nem fogazok! Szeretem a kanmadártejet! Mérlegek, kíméljetek!
2012. január 23.
