Szabó Zsuzsa
Iskolapélda
Szputnyik Hajózási Társaság, Mentőcsónak Egység: Újvilág
Hogyan lesz egy értelmiségi, szabadelvű környezetben felnőtt lányból hithű szélsőjobboldali rasszista? Miért gondolod, hogy a játszótéren lézengő szkinhed fiúk veszélyesek? Miért van az, hogy a barátod mellé állsz, ha megver egy cigány fiút, és ezért mégis bűntudatot érzel? Hogy a szüleid képesek egész családod múltját eltitkolni?
Bár a Szputnyik Hajózási Társaság felbomlott, a társulaton belül megalapított Mentőcsónak Egység folytatja működését, hogy ilyen és hasonlóan mindennapinak, egyszerűnek tűnő, mégis összetett és felismerni, kezelni való kérdésekre és ellentmondásokra irányítsa a középiskolások figyelmét. A Mentőcsónak egység azzal a céllal jött létre, hogy alkotói olyan színházi nevelési előadásokat hozzanak létre, melyek aktuális társadalmi problémákat dolgoznak fel. A tavalyi megalakulásuk óta eltelt idő elég volt arra, hogy eddigi projektjeik, tantermekben szerzett tapasztalataik ráébresszék őket, társadalmunkban a fiatalok körében egyre nagyobb méreteket ölt az előítéletes gondolkodás. Ez a tény pedig remélhetőleg egyre többeket ébreszt rá arra, működésük nem csak örvendetes, hanem égetően szükségszerű.
A társadalmi szerepvállaláson túl azonban azt is figyelembe kell venni, az alkotók előadást hoztak létre. A Szociopoly nevű, mélyszegénységben élők problémáival szembesítő színházi társasjáték után nehéz is lenne a Mentőcsónak Egységnek egy színházilag újító előadással előállnia. A nélkül, hogy ezt számon kérnénk rajta, az Újvilágon túlságosan érezni lehet, iskolapéldának készült. Például mi is lehetne más, amit a bűnökről és büntetésekről elmélkedő fiatalok olvasnak, mint a Bűn és bűnhődés. A történet 1999-ben játszódik, hogy a 16 éves diákok még inkább azonosulni tudjanak a vele. Az előadás közérthetően, világosan, jól felépítve, tanmeseszerűen, tanulságos történetbe csomagolva tálalja a kínos társadalmi kérdéseket. Ez nyilvánvalóan segíti a gyerekeket a problémák egyszerű felismerésében, kérdés marad azonban, a megcsináltság a színházhoz mennyire viszi őket közelebb.
A történetbe belefűzték szinte az összes, családon belüli és barátok közötti, társadalmi előítéletességhez és kirekesztéshez köthető problémát. Egy tizenhat éves lány, Kata szülei szétválnak, anya és lánya a jómódú értelmiségi környezetből egy panellakásba költöznek. Az az értékrend, amit eddig a lány szülei képviseltek, a szülők kudarca miatt hitelét veszti. Kata ezért új utakat, biztos válaszokat és alternatívákat keresve végül két szkinhed barátra talál, akik egyrészt mindenben segítik, másrészt egyértelmű és jól megfogható elveikkel veszélyes, szélsőséges nézetekkel teli nemzeti öntudatra ébredő aktivistát faragnak belőle. A családi problémák közben lázasan identitását kereső lányt más politikai alternatívák hiányában a nemzeti/faji hovatartozás kérdése kapja el.
A Szputnyik termében, egyszerű tantermi világításban, díszletek nélkül és jelzésszerű kellékekkel a színészek árnyalt játékának köszönhetően ez a történet is életre kel. Szamosi Zsófia az érzelmileg meggyötört, megfáradt és kétségbeesett, magát sajnáló anya a színen kívül ülve sem lép ki szerepéből, onnan is remegő szájjal nézi lánya, Sztarenki Dóra „átváltozását”. Megérteni meg tudja, sőt, toleranciájának köszönhetően el is fogadja új barátait. Nem sikerül lányával kapcsolatot teremtenie, gyengeségéből adódóan nem képes annyira megfogható és lelkesítő utat mutatnia Katának, mint a két fiú. A család egységében csalódott, abban mégis hinni akaró Kata nem magára maradt anyjától, hanem a család szentségében hívő, rasszista fiúktól kap iránymutatást. Az Újvilág nevű lakótelepen a fiatalok saját csalódásaik, sérelmeik enyhítésére a zsidókat és a cigányokat terhelik általános, sablonos vádakkal, aktív közösséget szerveznek ellenük. Abban hisznek, ezzel a szövetséggel megteremthetnek egy biztonságon alapuló új világot. A történetben kapunk példát „jogos” és „nem jogos” előítéletekre is. A Kovács Lehel által megformált Robi például, az egyszerű, de barátait és szüleit támogató hirtelen agresszív, mindemellett tisztelettudó gyerek majdnem halálra ver egy cigány fiút, közben viszont kiderül, tényleg a megvert srác családja lopta el Kata biciklijét. A felvetett problémákkal kapcsolatban mindenkinek vannak élményei, mindenki tud hozzájuk kapcsolódni. A nemzeti-családi kérdésre épülő utalásokkal jól megpakolt helyzetjelentés nagyon alapos, talán túlságosan is az ahhoz, hogy különleges ívű, színházilag is érdekes előadás szülessen belőle.
Az előadás nem foglal állást, sőt. A rendezés jól megvilágítja a szereplők problémáit, tetteik motivációit és így vezeti Katát a maga útján. Közben minket, nézőket is szembesít a helyzet aggasztó valóságával, és helyez minket különböző nézőpontokba. A témafelvetésen és a szembesítésen túl az előadás talán annyi többletet adhat a gyerekeknek, hogy megmutatja, ezek a problémák nem egymás mellett, egymástól sterilen elválasztva, elszigetelve működnek, hanem szervesen fejlődik egyik a másikból, táplálják egymást. A feladat az, hogy megértsd a másikat, előítélettől mentesen közelíts hozzá.
A legutóbb a budapesti Jurányi Inkubátorházban, feltűnően intelligens diákok előtt játszott előadást középiskolákban is tervezik játszani. Reméljük, minél több eltérő környezetben felnőtt és eltérő családi háttérrel rendelkező fiatalt ér el és késztet párbeszédre. Mint láttuk, rengeteg kérdésre és rengeteg válaszra ad lehetőséget, így ezt a célját biztosan eléri.
Dömölky Dániel próbafotói.
