Versek
„Csontig hatol, a rügyeket meghágja a fény. / Gyöngyöző lendület a szárcsák farvizén; / ahogy feleslegét a habokba üríti / az egyre erőtlenebb nap.” Závada Péter versei.
„Azóta itt vagyunk, / az előre elfeledettségben, / nincs bánat, amire felfeszüljünk, / megközelíthetetlen térbeliség vagyunk, / egy fényképre zárva.” Viola Szandra versei.
„S nevet cserélnek utcák, terek, / a szobrok is elkóborolnak, / útra kelt fák bolyonganak, / eltévedt történetek (...).” Kántor Péter Eltévedtek című verse, mely a 2019/6-os Bárka elején jelent meg, a...
„A viszonosság kedviért / ma orvosommal ettem. / Írásképem változására csak legyintett, / a szobainas meg a hangyák / vonulási útja viszont érdekelte, / körbevezettem.” Gál Ferenc versei.
„Megírtam a levelembe: / gyere velem le / Velembe. / A szerelem velem sötét, / a szerelem sötét velem.” Szőcs Géza versei.
„Akkor azt hitted / Hogy a szégyen tart vissza / Vagy csak nem akartál lebukni / Most viszont azt olvasod / Hogy te is óvtad a környezetet.” Lövétei Lázár László versei.
„Tüzet kértem Prométheusztól, / hogy rég elfelejtett rutinból / rágyújtsak, a füstöt letüdőzve / sétáljak át a nyárból az őszbe.” Mogyorósi László versei a Bárkából.
„Ostrom után visszaalszik a táj, / Magára húzza az erdőtakarót. / A vár a mesék sorába áll, / Balladás ködöt tart fölé a mocsár.” Szálinger Balázs verse a friss Bárkából.
„Bálvánnyá torzult, nemtelen Héra, / lombikban ismersz a magadéra, / Kharübdisz tengert köpköd a szeszre, / a nimfát #zaklató Ulyssesre!” Tompa Gábor versei a Bárkából.
„Nem csábítnak immár a szűzleányok, / hol eddig mindig fel- / ott már inkább csak leállok.” Tóth László humoros versei a Bárkából.
