Nagy Gábor
Búzával tűzdelt
Bizarr szentségtörés volt
gourmet-fesztivált rendeznem
a tikoknak: a moslékból kihalászott
krumpliba tűzdeltem búza-,
árpa- és zabszemeket,
mint kalapács a szegre, úgy
csapott rá a baromfi,
csak Öregmama kárált,
minek kényeztetni, ha úgyis
elnyiszáljuk a nyakát, de én ezt
a térd közötti verdesést
nézni se bírtam, inkább összeszedtem
az elkódorgó tyúkok alól
a kézmeleg tojásokat.
Szerszámos műhely
A szerszámos műhelyben nagyapát
utánozva fűrészeltem, gyalultam,
de hamar ráuntam balogként
a barkácsolásra, leheveredtem,
mint a dunyhából kirázott tollba,
a forgács ragacsos illatába,
meghömbölödtem a semmittevésben,
az ajtórésen át egy almafára
láttam, pirosítóval csinosított
nyár volt, a műhely sarkában az idő
pókhálón pislogott, az alma gömbjén
éden és pokol.
Szomszédság
Gyakran ácsingóztam a szomszéd
udvaránál, szálkás kerítéslécbe
fogózva, ott nem csak tyúkok
kapirgáltak, totyogtak kótyagos kacsák
és gangos gúnárok, meglengette
fityelékét a pulyka, s két süldő
turkálta a sarat unottan.
Épp elég a dolog, zsörtölődött
nagyanyám, minek a cifra baromfi,
a disznajokat meg ki ne ereszd,
nekimennek a tiknak,
s egy délután szörnyű kodácsolásra
riadtunk, a kerge tyúk
beröpült a kollátba, s a disznók
tépték, falták a tollát,
rózsaszín orrukon viola vér.
Megjelent a Bárka 2020/2-es számában.
