„Huszonegy gramm a lélek súlya / egy púpos evőkanál liszt / amit isten belegyúr / a testbe” – Károly Dorka nonettje. 

„Egyszer majd azt veszed észre, hogy haragszol, / megérted a sós ízt, a szándék zaját. / Könnyű hozzászokni, hogy eleget alszol. / Könnyű lesz belakni a saját szobát.” Alexandrov Anna verse. 

„Talán egy újszülött kapja meg / levedlett lényegem, mostantól / sorsa, mint homlokán anyajegy / hordani kénytelen, bosszantó.” Nagy Milán László verse a 21-es sorozatból. 
 

„Nem jött senki, senki, nem láthatott senki, / magamban voltam, és nagyon-nagyon féltem, / azt gondoltam, kit is fogok így szeretni, / s tétlen voltam nagyon: meglepett és tétlen.” Nagy Lea...

„A szörnyűségnek mindig két vége van, / és egy emberi teste. Hiába kenjük ördögre, / Istenre. És hiába keverjük bele
az angyalokat. Minden, ami a létezést / karcolja, a mi ujjlenyomatunkat viseli.”...

„Ágyhoz kötve néz” – Kovács Újszászy Péter haikuja a 21-es sorozatban. 

„Sötét volt még, de már szántam a számot. / Húsz és huszonkettes csapdája között / lapul, most mégis elvárás, hogy áldott / legyen, szerencsés, gondtalan és örök.” Kun-Székely Anna szonettje. 

„Átlátod-e a várhatót, / hogy kitérni tudjál előle, / vagy felfal és csak ennyi volt / a nagy életöröm-előleg?” Vörös István versei a Bárkából.  

„hogy kövér volt vagy sovány, nem attól függ, / a lélek súlya huszonegy gramm körül / mozog, a gyásztól gyorsan megrövidül, / erre nincsen semmi túlvilági trükk.” Szabados Attila verse.

„Úgy nézünk téged, mint anno egy leprást, / bocsásd meg, de nem bízhatunk benned. / De ha valami szépet hoztál, meglásd, / nem kell házunk alól tovább menned.” Demeter Arnold verse.