Versek

 

 15._Kiss_Ott_____j_m__ret.jpg

 

Kiss Ottó

 

Lóbál – Ősi szavaink nyomában

 

Etimológiai kisszótár

 

Autó

 

Autó szavunk honfoglalás kori eredetű.
Brit tudósok korabeli feljegyzései szerint
Árpád vezér nem állt meg az Alföldön,
hanem tovább ügetett lován a Balatonig,
és azt megpillantván felkiáltott: Ó, tó!
Ezt az ősi formát az idősebbek a mai napig
használják. Lásd még: tűzótóótó!

 

Balaton

 

A Balatont más néven magyar tengernek
is nevezik, nem egészen alaptalanul,
hisz partmenti büféiben a mai napig
megtalálható sült formában a tengeri hekk.
Mértékadó kutatók szerint ez csacsiság,
a valóság az, hogy a hekk az ősidőkben
csak a tó jobb partján volt kapható,
a bal partján pedig a tonhal. Elnevezésekor
a „jobb a hekk” helyett kapta a „bal a ton” nevet.

 

Cápa

 

A cápa tengeri eredetű szavunk (vö. kukorica).
Az első ilyen halat a kalandozások korában
pillantotta meg két ősmagyar, amikor
a Ligur-tenger partjára értek. Egyikük azonnal
fel is kiáltott, hogy hekk, de mivel
ilyen szavunk már volt,
gyorsan hozzátette: illetve cápa!
A találó elnevezés nagy karriert futott be,
mások mellett például Steven Spielberg
ezer év múltán is ennek a magyarnak
köszönhette a világhírnevet, miután
egyik első filmje, A cápa világsiker lett.

 

Cseng

 

A cseng kínai jövevényszó.
Amikor az első kínai jött,
semmit nem tudott magyarul,
jobb híján hát mindenkinek
bemutatkozott: Cseng.
Később, amikor felépítette első
bicikliösszeszerelő-üzemét,
és a magyarok a nyergekbe ültek,
majd hangjelzést adtak a biciklikkel a sarkon,
azt hitték, azért cseng, mert kínai.
Csak később értették meg, hogy
nem minden kínai Cseng.

 

Emese

 

Az Árpád-ház ősanyja.
Egyik legkorábbi mondánk
az Álmos nagyfejedelem származásáról szóló
Emese álma. Első írásos változatának
keletkezési ideje nem tisztázott,
de az biztos, hogy régi, ezért
sajnos már nem kapható. Itt kell megjegyeznünk,
hogy a 2006-os Emese almája című kötet,
melynek szerzője szerény személyem,
viszont még kapható 20 százalékos kedvezménnyel
a Bookline-on, és ha valaki okos,
akkor ötöt rendel egyszerre, mert akkor ingyen van,
hisz ötször 20 százalék az már 100 százalék!

 

Foci

 

Első kétszótagos szavunk.
Testrészeink egyszótagos elnevezése
után (kar, láb, szem, száj, orr, fej, ujj,
fül stb.) a bor és sör szavunkkal
egy időben keletkezett még Levédia előtt,
valamikor a Kazár Birodalomtól
való elszakadásunkat követően.
Őseink a focit még a lovaspólóhoz
hasonlóan játszották a dobókockaként
is szolgáló kecskekörömmel,
innen ered az add ide (a kockát)! változat,
amely az idegen ajkú hoci nesze! szókapcsolatból
rövidült hocivá, majd magyarosodott focivá.

 

Gáz

 

Egyes feljegyzések a ház szavunkból vezetik le.
Idősebbek még ma is emlékezhetnek rá,
hogy sok vidéki házunkon nem is olyan régen
még olvasható volt a Gáz van! feliratú tábla.
Más feljegyzések szerint a gáz a gázló szavunkból
önállósodott, ti. amelyik honfoglalás kori ló
nem akart átkelni a sekély folyóvizeken sem,
az volt gáz ló.

 

 

Szintén honfoglalás kori szavunk.
Amikor a magyarok megálltak,
hogy pihenjenek, lovukat a hó, ló!
szókapcsolattal tájékoztatták az aktusra.
(Lásd még: Mátyás király, holló, illetve
fekete sereg.) A hó, ló! formát azonban
hamar felváltotta a rövidült forma („hó!”),
hisz hallatára a ló olyan gyorsan megtorpant,
hogy a szókapcsolat második tagjának kimondására
a nyeregben ülőnek már nem maradt ideje:
váratlanul lebucskázott a lóról,
akár az első hó szokott leesni késő ősszel.
Ebből az időből maradt fenn egyik korai
párbeszédes nyelvemlékünk is, mely így hangzik:
„– Nem tudod, mi volt az a nagy puffanás?
– Semmi, csak leesett az első hó.”

 

Íj

 

Eredetileg indulatszó volt. Amikor
egy-egy nyilazó magyarnak nem sikerült
eltalálnia a célt, így fejezte ki érzését: íj!
(Értsd: ez mellément.) A folyamatosan
mellényilazó magyarok önálló frakcióba
tömörültek – vö. egy húron pendülünk –,
s ez a kis csapat volt, aki először alkalmazta
a hátrafelé nyilazást. Az ellenséget, előlük
megfutamodva, elcsalták, majd hátrafelé
nyilazgatva végignézték, ahogy az ellen két
oldalán, a csalitosból váratlanul felbukkanó
magyar csapategységek jól lövő lovasai beviszik a
találatokat. Ebből az időből maradt fenn a csalit
és a csal szavunk is, valamint a csali, csalija
– úgy is, mint csalija a feleségét… Íj!

 

Jurta

 

Amikor vándorlásuk során a magyarok
elfáradtak, vagy rájuk köszöntött a hideg évszak,
felépítették az ún. jurtákat. Ebből az időből
származik a tündök és a kerege szavunk,
valamint a villás alakú rúdfa, amit istenfának
neveztek, illetve a központi fűtés kifejezésünk is,
ti. amikor a magyarok már nagyon fáztak, olyan
gyorsan építették a jurtát, hogy azonnal leizzadtak.
Jurta szavunk ma többnyire vezetéknévként él tovább,
ilyen pl. világhírű úszónk neve: Jurta Dániel.

 

Pipiskedik

 

Tyúk szavunk ősmagyarul pipi.
Pipiskedik szavunkat tehát az első
állattenyésztésre berendezkedett
őseink használhatták a tyúkokkal
való foglalatoskodás meghatározására.
Újabb kutatások szerint azonban
a pipiskedik szavunk a pisiskedik szóból ered.
A fenékrészen piros pöttyel született
magyar fiúgyermekek ugyanis, akik még ifjú
korukban is meglehetősen alacsonyak voltak,
csak úgy érték el a vécécsészét, ha pipiskedtek.
És ha már pipiskedtek, akkor pisiskedtek is.

 

Telefon

 

Az ősi fon szavunk rokon értelmű szavai,
idegen kifejezéssel szinonimái: a sodor és a teker.
Kezdetben a magyarok előtt váratlanul keresztben
elsodródó lovasra vagy eltekerő kínai biciklisre
használt figyelmeztető jel volt az állj, sodor!,
illetve az állj, teker! kifejezés. Ám mivel ezt csak
meglehetősen körülményesen lehetett kimondani,
hamar felváltotta az állj, fon! alak. Feltételezések
szerint, amikor az angolban az állj, fon! tárgyiasult
– ez a XI. század közepére tehető –, azonnal megjelent
a víz alatt is működő orosz változata, a voda fon.
I. András seregében a német-római császár ellen
már ezt használták (lásd Búvár Kund).
Hiteles források alapján azonban bizton állíthatjuk,
hogy a nyelvükre büszke magyarok a német, az orosz
és az angol kifejezések helyett mindig is szívesebben
használták a te és a ló szavunkból egyszerű összevonással
keletkezett teló kifejezést.

 

Zabál

 

Zabál szavunkról sokáig azt hittük, hogy
jóval az államalapítás utáni első nagy királyi zabálások
és bálozások idejéhez köthető. Ám újabb kutatások szerint
ősibb eredetű, hisz népünk etnogenezise során alapvető
jelentésváltozáson ment át. Ti. a magyar lovas nép,
a ló pedig zabot eszik, de mégsem a zab áll, hanem a ló.
Zabál szavunk tehát helyesen: lóbál.

 

Megjelent a Bárka 2021/5-ös számában.


Főoldal

2021. december 08.
Egressy Zoltán tárcái Banner Zoltán tárcái Gömöri György tárcáiVöröskéry Dóra tárcái
Erdész Ádám: Melyik a járható út?Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
Lakatos-Fleisz Katalin: HáthaFarkas B. Szabina novellái
Fogyatkozó fagyosszentekTerepi tapasztalat és turbolyológia kezdőknek
Závada Péter: Az illúzió gyarmatosításaPéter Erika verseiMolnár Dávid verseiNyerges Gábor Ádám: Kedves ismerős
Nagy Koppány Zsolt: Nincs már balzsam GileádbanEgressy Zoltán: Legyen akkor, ahogy te akarodMindák Dániel novellái Káli István: Túrókoktél
Zalán Tibor: MiskaGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: A gyulai vérfürdőMárton László: Nibelungok – Ötödik felvonásMárton László: Nibelungok – Negyedik felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA