Versek

 

 17._Gyukics_G__bor.jpg

 

Gyukics Gábor

 

a zene eredete

 

a korai barlanglakók kedvelhették az állatok
hangoskodását
mert tompította a csontszög figyelésének unalmát
a vonófa darabolását
a csiganyak kanyargását
a lélek beillesztését
ezernyi üldözött sáskától
csótánytól burjánzó barlangjaik zöldellő mélyén
a tengerszem körül
előzetesen belélegzett köd sűrűsödött

a falra rajzolták
a szellemek lábának puffanását
gondolataik meséit
rémálmaik valóraváltát és a vadlovaktól hallott történeteket

hegesztőfejű páfrányokkal borított rét
választotta el barlangjukat
a hegyek oldalában kanyargó hosszú út felszínétől
amit minden létező fa gyökerei alakítottak ki
a föld résein átgyűrve honfoglalóikat

és amikor a mennydörgés aludni tért
és a vihar esőszögei a ködbe tűntek

 

faragott
egyszeri éhes farkas belével húrozott
hegedűkön játszották el
az állatok hangjait és a villámok énekét
gyantás kezükkel

 

érzékeny bőr

 

a gyémánt színe halványabb
mint az árnyék a havon
naplemente idején
és amikor az esőcseppektől
felbolydulnak a hangyák
felreppennek a lepkék
egyet egy rigó villanva azonnal elkap
reptével felveri
a mohás
erdő csontjait
habzanak a fák
a harkály elől
kéreg alá bújnak
a férgek

bársonyos sivatagi kaktuszon
tüskésfarkú gyík rejtőzködik
egy nappali bagoly elől
kékbőrű beduin kovás puskája
szikrázik a lemenő napban
az eső előtti szélsusogásban
a valószínűtlen indigó ég alól
láthatóvá válik
a minden bőrödző homokot
felajzó
spirál

 

visszapörgetett idő

 

az első fagy után
amikor jég virágzik minden hegymagas ablakon
amikor még kábultak a kígyók
amikor kialszik a villám
és a nap behúzódik a sarokba az udvaron
egy magas nőalak
a függönye mintha nyitva lenne
látható a vakablakban
nézi
amint
a halál elrabolja szerelmese testének értékeit
már az utolsó mondatokat húzza ki nyelve alól
esetleges későbbi felhasználásra
mert biztosat ő sem tud
kevergeti kártyaként álmait
úgy ahogy a felhők
töredékek és foltok formájában
képesek túlélni az ég atrocitásait
akkor
akkor ad vissza
minden percet
annak
akitől lopta
persze csak akkor
ha újra kíván indulni az óra

 

Megjelent a Bárka 2021/6-os számában.


Főoldal

2021. december 15.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Markó Béla verseiFinta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb Mihály
Tóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem volt
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png