Versek
„Minden mozdulatod trauma. Hiába gyakorlok / titokban hajnalonta, így is jó pár aszfaltrepedésen / keresztültollak. Nélküled kevés vagyok ahhoz, / hogy túléljem halálod.” Papp Attila verse.
„A szemedbe nézek, mintha a Napba, / vak vagyok, mégis boldog, / értelmed fénye melenget, / Oidipuszként bolyongok.” Mogyorósi László versei a Bárkából.
„Nem azt élem, ami történik, / amit átéltem ‒ az történik. / Ha a költő elhagyná önmagát, / sohasem érne fel az égig.” Banner Zoltán versei a legfrissebb Bárka elejéről.
„bele kellene vakulni ebbe a nevetésbe, / ebbe az elkobozhatatlan pillanatba, / ami a következő vizit előtt, / ha pár percre csak, / de elhitette velem, hogy / sose halunk meg.” Csillag Tamás versei...
„másnap felhívom / a pszichiáteremet. be akar küldeni, de én nem / megyek. ezért mindennap jön. azt hiszik, / szeretőt tartok. valld be, hogy szukád voltam csak. / az ölem holdkráter. holdad vagyok....
„Nincs itt semmi látnivaló. S mégis. Egyre / merevebb lesz, tömörödik a tér. Embertelen / a hallgatás. Szétömlik arcodon a formátlan / beismerés, vonásaid világítanak.” Taizs Gergő versei...
„Akkor már javában tavaszodott és a tavak / szeméről leolvadt a hályog Később kopogott / csak be hozzá Halkan mint írók szellemi kávé / házak ablakain Bocsánatkérőn Részegen”. Zalán Tibor...
„Hogy átmelenget szemet, vállat, csontot, / annyira égi, olyan földreszállt? / Az első kávé még az éjszaka / kormától fekete. De lassú kortyok / létrendje már csillagzást kezdeményez, / s Napot....
„az igazság olyan, mint isten. van. vagy / nincs. de mindenki másmilyennek hiszi.” Jenei Gyula jegyzetversei járvány idején.
„Talán utolsó erejével szállt ide, elém, a kert füvére, / hogy lássam; a világ végéről érkezett, s elfáradt. / Mint aki mindig erre a pillanatra várt, / ha diónyi, kis madárfejében nem is csapongott /...
