Zalán Tibor
Dragéi felezőszonettek
Előtt-idők
Félretolva az időkulisszát születése
előtti időkig ellátott De hogy mennyire
ennek sohasem ért a végére Rabszolga volt
vagy napisten Ősember vagy csak a szakócája
Nem látta tisztán Egyszerűen beszorult abba
a résbe ahogy húzzák fel a fénybe Ahogy ők
hívják életbe Itt minden örökre megszakadt
Itt minden megszakadt Életbe hívták Ahogy a
résből húzták fel fénybe megszűnt az öröklét
Egyszerűen beszorult a tisztátalanságba
Nem látta tisztán a véres szakócát a földön
sem az út végén az arany napisten szolgáját
De az időkig ellátott A kezdet végéig
Valaki félretolta az időkulisszákat
Tünékenyebb létformák
Az árnyak eljátszhatják még hogy élnek Az élő
számára már nem játék az árnya Bár aki a
halál felől érkezett annak mindegy A halál
felé tartókban undor és félelem támad a
tünékenyebb létformákhoz közelítve Ha a
semmi közelít Megírni az utolsó verset
mondja a barát de már a következőt írja
Mindegy A következő barátot irtja közben
Ha már Halkan felsikolt a semmi közelít Ez
az utolsó tünékenysége veszített forma
Támad az undor a halál felé tartás bája
a halál felől érkezettben Árnyékok tánca
Dance macabre Játék az élőnek hogy még árnyék És
a halál is eljátszhatja hogy árnyékokban él
Könyv a parton
A parton lány hever lustán Könyvet olvas Vörös
a haja és kócos a víztől Körben akár a
sokfogú cápák hemzseg az élet Ahogy lapoz
verejtékcsöppje a lapra esik Felcsókolja
Uram Ideje megöregedni szólítja a
háta mögül a tegnap esti film egy mondata
Akkor még érdekesnek tűnt Most már arcul csapja
Most arcul csapja ami csak érdekesnek tűnt Egy
ócska film mondata lehetett akár Tegnap vagy
máskor ideje megöregedni tűnődött A
verejtékét lesz szíves feltörölni a padról
uram Zavartan nevetgél Majd felcsókolják a
sirályok Elálldogál kócosan a sós szélben
Körben vörös hajú lányok olvassák a tengert
Delfinek
Reggel megérkeztek a delfinek Az erkélyen
ácsorgott és a hajnali vihart próbálta meg
visszaidézni magában Az égtől a vízig
érő villámokat A végről a kezdeteket
felfestő mennydörgéseket Az erkély homályán
méltósággal átúszott a két állat Akárha
Korinthosz kék egeibe emelkedtek egykor
Korinthosz egébe nagy kék delfinek merültek
A kapukat őrző roppant két állat elkezdte
az elszámolást a tengeren A mennydörgés és
a vízig érő villámok visszaidézték a
régi partot És a parttalan hajnali vihar
elhozta a delfineket Kék erkélyen várta
őket És a reggelt Felkészült az indulásra
Kimerültség
Az ember kimerült Szellemileg összeomlott
Súgtak össze a háta mögött az orvosok Nem
mondta meg a nevét NN szerepelt azon a
felvételi listán ahol a kórház a beteg
ruháit vette át Nem is sejtették mekkora
ürességbe bámul Rettentően be van baszva
röhögött a műtősfiú Nincs is semmi baja
Nincs semmi baja Csak be van baszva Röhögnek a
háta mögött a műtősfiúk Közben rettentő
ürességbe bámul Nincs ki követni tudná A
ruháit nem fogják vele elégetni NN
szerepel a felvételi listán is Nincs neve
Az orvosok összesúgnak az ágya fölött Ez
az ember szellemileg összeomlott Nincs tovább
Héliopolisz
Héliopoliszban temessetek el kérte és
nem értette senki miért éppen ott És ha nem
haldoklik akkor miért a végrendelkezés Egy
ideje Jézushoz a Szentlélekhez és Réhez
könyörgök mondta még és a fal felé fordult Csak
sokára ébredt A tenger nyugodt volt Nyoma sem
volt az előző megrendülésnek Izzott a Nap
Rángott a Nap Könnyek emberek peregtek alá
az égből A tenger nyugodt volt Csak nagysokára
ébredt Nyoma sem volt könyörgésnek A falakon
Ré a Szentlélek és Jézus firkái izzottak
Egy ideje végrendeletekben élt Senki sem
tudta hogy haldoklik Így nem értették hogy került
tomboló oszlopok közé a Nap városában
Megjelent a Bárka 2022/5-ös számában.