Versek
„A töviskoronás leköpködött Krisztus / megkért mossam meg az arcát / hogy szépen menjen a keresztre” – Stankovics Marianna versei.
„Ne keresd a hiányt, beteg sejt / A növényben, benned lapul / A lovagias gyilkos, az ösztön, / És parancsszóra jópofizik.” Ványai Fehér József verse.
„Még hasonlít a táj a teremtésre. / Ember partján a láthatatlan tenger. / Mintha fák közt egy más bolygó tenyészne. / Felcserél teljest a telhetetlennel.” Halmai Tamás szonettkoszorúja...
„A koca el lett vetve. Nincs benne / semmi tréfa, sem a tréfában trófea. / Nem tartotta szavát, hogy utána / ered, csak bekap valamit, a tóra, / ahol kiteljesedhetett volna / valami, amiről kár mit...
„Nem is olvasni kéne, hanem nézni a verseit, / mert minden bánat testet ölt bennük.” Simon Bettina verse.
„ha a falak közül az erdőbe kimegyek, / az a terepvállalás. az utolsó levél is / jobbra-balra billegve / levitorlázik. belenézek a fa arcába, / ketten vagyunk, de nem szólok hozzá.” Molnár Lajos...
„a hiányzó véletlenszerűen bújik el a mondatok között / semmilyen minta nem segít megtalálni / se vessző / se pont / se más írásjel / szó / toldalék / rag / elöljáró / nem segít.” Gyukics Gábor versei...
„Várom a legsötétebb éjszakákat, / hogy átforduljak magamban. // Aztán a másik férfi sétáljon ki / onnan, ahol jártam.” Dimény-Haszmann Árpád versei.
„Kell egy folyó, mely elsodor minden / szakállunkba, ujjaink közé rekedt hajszálat, / csontos égbolt alatt megbocsátást csobog, / feloldoz tucatnyi nemrég alól, / mit sajátként cipelünk tizenéves...
„Félek már verset írni, / s csak barna kenyeret eszem. / Mint a hangyabolyra terített pokróc, / ideiglenes az életem. – // Írtam 35 éve, / ma már nem félek úgy a verstől. / Kihúzták a legtöbb fogát....
