„Egy gondolat ránt engem / vissza itt a végén, ha indulnék tovább: / hátha tényleg a halál készít vermet / nekem és fölém földet és lágy mohát.” Dávid Péter verse Petőfi Sándor és Orlai Petrics Soma...

„Csak fotókról ismert finom / Kezed simogatom az üres térben / Érzem már-nincs szívverésed / Térugrások, összekuszálódott / Párhuzamosok drótszálain át / Kereslek, amíg csak élek” – Biernaczky Szilárd...

„De ha már így történt, legalább tudnám, hogy / kaptam-e ezeket, vagy csak viszem, / és ha csak viszem, / ki küldi kinek (...)” Kemény István Bárka-kezdő verse. 

„Születés és halálozás. / Ezeken részt kell vegyünk. / Nem számít, barátom, / hová tartunk, inkább az, / hogyan jutunk oda. / Mi szerencsétlenek vagyunk, / mert azok vagyunk.” Szilágyi András...

„A fák között fadöntő gép köröz. / Emberi akarat: pusztul a táj. / Fönn denevér szárnyal a domb fölött, / kanyart ír le, bogyósgyümölcsre száll.” Szöllősi Mátyás versei a Bárkából. 
 

„Lehúztak egy redőnyt,    az este jön vele, / cseresznyeíz a számban,    jövőnk ígérete. / Az asztalon a könyvek,    fél hétre jár talán. / Az óra mit mutathat    az életünk falán?” Acsai Roland...

„maradok a helyemen, nézem a Kárpátok csúcsát / a vastag fény alatt. kábultság terjed szét bennem, / és azon tűnődöm, kinek az erdejét, kinek a munkáját / teszem tönkre épp.” Papp-Sebők Attila versei...

„most kölcsönvett bátorsággal / fogják meg a fegyvert / gyilkolnak testvért és rokont / srácok akik bénult nyelvvel / keresik anyjuk tegnapi / dajkahangjait” – Péter Erika versei.