Versek
„én Veletek maradok / hűségesen, hogy a hűségesek / ‒ az irodalom, a zene, a művészetek ‒ / évszakaimba hazatérhessenek / s a szívetekre célzott fegyvercsövekből / galambok repdessenek / mert nekem az...
„Költészet és borral vegyes cukor, / Borotvahab, betegség és humor. / A kertemben nyílik ezer rózsa, / A szívembe ezer emlék róva.” Jóljárt Anita versei.
„Öngyulladáspontjához közelít, / vörös és habzik az alkonyat, / mint egy léghólyag, kitágul a tér, / szabad szemmel látni a kvarkokat.” Simon Adri versei.
„S miközben hamisan aranyló cikázásai / egy pillanatra / ámító ragyogássá / lobbantanák látszat-életünket, / a mennyboltot rozsdássá karcolva / eltakarják a csillagképeket, / s földi tükröződésükként...
„Egyre tisztább minden a sötéttel, / Megbocsátani csak így lehet, vakon, / Mást ígértem, mi lennék, középszer, / Egy tele sosem volt, címkézett flakon.” Grecsó Krisztián verse.
„mikor szakad már végre el ez a / kifeslett zubbony az utca felett, / buggyanások a pocsolyán, tócsák / a helyközin, ázott vonaljegyek, / távolsági tanár úr érkezik / – ingázások két ingovány között...
„én meg csak kiterülve feküdtem / a csendes űr egy meghatározhatatlan pontján, / és vártam, hogy végre újra / kacagjanak a bolygókon a gyerekek, / vagy legalább tűzzenek fel / az egész hátteréül...
„Megjött a számla, a szervizdíjjal együtt, / ha fogyasztottál, nyelhetsz egy nagyot. / S ha csak bambán ültél? Úgyis ráfizetsz. / Kapkodni nem érdemes, a tippet megkapod: / szépen lógni művészet,...
„már kint voltak az üres bírósági épület folyosóján, / és akkor már érezte, hogy nem bírja tovább, mert elkezdte a torkát / szorongatni valami nagyon erősen, majd egyszeriben kibukott, szárazon...
„A szürkeség a fákra / leszáll, mert itt az este, / s a jelzőlámpa villog, / akár az első csillag ‒ / megtorpanunk egy percre.” Acsai Roland versei a Bárkából.
