Versek

 

 12._B__nk__vi_Dorottya__1_.jpg

 

Bánkövi Dorottya

 

Talán a fény

 

Őszhideg, budai lakások,
a dombokba dagadt délutáni morajlás –
nem emlékeztet arra semmi,
ami nem szilárdult meg egyszer legalább.
A vágy temetése,
talán a fény, mely napról napra kurtább,
eszembe juttatja:
nem léphetünk túl mindezen,

ne szabjon határt térnek és időnek
a jobb lesz, a muszáj,
állok még, szétnézek:
ez már régen a kék-zóna,
a falak túlságosan sokszögletűek,
minden rézkilincs lejár,
a lakásnak vannak lakói,
de a lakóknak nincsen otthona,
a környék élhető, minden normálisnak látszik,
mint freskón a szentjéből kilépő démon.

Néha vagy, néha eltűnsz –
mindezen túl kellett volna lépni,
a szabadság tágas és kényelmetlen,
dörömböl bordáim közt,
amíg én kívül a békét keresem.

Jó vagyok,
gonosz vagyok,
semmivel sem különb nálad,
bocsánat nincs, már nem is kérem,
kényes, flancos, budai a bánat.

Most, hogy vége, és az erő nem hagyott el,
visszatérek oda, ahol találkoztunk rég,
(őszhideg, budai lakások,
a dobokba dagadt délutáni morajlás),
és emlékezem arra a semmire,
ami szilárdabb volt egykor, mint a valóság maga.

A felsejlő vágy éledése ez,
talán a fény, mely kurtább napról napra.

 

A nagy történetek kivárnak

 

A napba bámulva megpillantani
a fény magjában rejlő sötétséget

így kezdődhetett volna,
de a nagy történetek kivárják,
hogy a megfelelő ember mondja el őket.

Mielőtt bárki megszólalhatna,
halomba gyűlnek a képek.

A folyók tükrén mosolytalan
szétszaladt nevetőráncok,
mintha valaki minden lépéssel a múlt hátára
taposna,
a párolgó tömeg mögött fel- és eltűnik
a Golgota.

Átlendülni egy korláton –
gondolta, csak ennyi,
négy emelet zuhanása egyetlen lépésben,
(mint mikor a tengerbe fullad észrevétlen
egy patak),
és a belterekhez szokott képzelet előtt
feltárul a végtelen,
(majd nyomban visszazárul).

„Áttetszővé válni, puhán érkezni,
mint a macska”,
és nem törik össze,
(csak néhány plázadísz) –
így képzeli.

Visszaszámol kilenctől,
és nem veszi észre, a számsor
már nyolcnál elakad.

„Írj rám, Uram, üres lap vagyok” –
így kezdődhetett volna, de a nagy történetek
kivárnak, a könyv nyitva marad.

 

Megjelent a Bárka 2021/3-as számában.


Főoldal

2021. július 21.
Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái
Búgó gyökerek, avagy zeller a TiszántúlonEgy asztalnál szeptemberben a szentekkel
Poós Zoltán: 1979. december 3. – LőkösházaBabiczky Tibor versei Kopriva Nikolett verseiMarkó Béla versei
Oravecz Imre: AlkonynaplóAbafáy-Deák Csillag: Ad actaMegyeri Edit Tünde: VasárnapTőzsér Árpád: Északi emberek – Naplójegyzetek 2018/19-ből
Márton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA