Versek

 

 erdosimartinzsolt_portre.jpg

 

Erdősi Martin Zsolt

 

21

 

Tócsás betonon csattognak a lábak.
Hosszú kabátok takarják előlünk
a végzetet. Sör kezünkben, kifáradt
ember reménye, mielőtt ledőlünk.

Birmingham tócsáin kavargó halál,
könyörületes légy – mindünkre várnak.
Lesz, aki könnyebben sérül csak talán,
másnak végső nyughely romja a bárnak.

Madarak rebbennek szerte az éjbe.
Szirénazúgástól, bámészkodóktól
sűrűsödő utcák – lesz, ki megélje,
hogy nem test robban, csak vér forr a csóktól?

 


Főoldal

2021. január 28.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png