Szálinger Balázs
A Duna, Suránynál
Helyiek büszkesége ez a partszakasz,
Kicsi szemét, fenségesen hangos csönd
Helyén zene, birtoklások, bántó kis közelségek.
Árnyék szélén ülök, közös napunk alatt,
Tízpercenként odébb kell sátoroznom.
Azon kapom magam, hogy ők a népem:
Valós élményeknél szárítkozom,
S mondatfoszlányokat ízlelgetek.
Mindennapos és jóakaratú történetek.
Nyelvi szerkezeteket tűznek a homokba
Minden különösebb összefüggések nélkül.
Mért tudom biztosan, hogy csak ezekre lépve
Juthatok a felhők fölé, és sehogy máshogy?
Véglegesre száradni bármilyen közösség
Ölén, ez mióta lett maga az üdvösség?
Elbűvölő, szeretnivaló fejleménynek
Tetszik a lakosság – de mondom máshogy:
Öregszem?
És ez a folyó mért ne állhatna
Meg?
•
Halottkérész-mezőn lépked egy kisgyerek,
Körülötte az előző este történelme lebeg.
Megjelent a Bárka 2019/3-as számában.
