Prózák

 

 Feh__rEnik__3.jpg

 

Fehér Enikő

 

Bünti

 

Anya bezárt a szobába. Nem hallja, hogy dörömbölök, azt sem, ha sírok. Beletörlöm a könnyeket a párnába, rajzolok velük egy autót. Bemászom az ágy alá, ha Anya jön, majd jól megijesztem. Hideg a padló, hozzányomom az orrom. Inkább bebújok a szekrénybe, a ruhák közé, a melegbe. Az ajtón ott vannak az arcok, mindig figyelnek, ha a szobában vagyok, hogy ne csinálhassak butaságot. Ha gyorsan pislogok, olyan, mintha mozognának, de nem tudnak, amikor kint játszom, nem láthatnak. Anya azt mondta, nem jöhetek ki, mert rossz voltam, és el kell gondolkodnom a rosszaságomon. Betakarom magam a kedvenc piros kabátommal, az ujjából kilóg kicsit a karom, de nem fogok szólni, nehogy egy csúnyát kapjak helyette a turiból. Párnát csinálok a pulóverekből és azt játszom, hogy alvó kismacska vagyok.

Mikor felébredek, szólok Anyának, most sem válaszol. Biztos még tart a bünti. Szomjas vagyok, de a konyhában maradt a pipacsos poharam. Még nem mehetek ki, mert a fejemben van a rosszaság. Előveszek egy lapot, lerajzolom magamat cicaként, aztán egy autót, meg Anyát és Apát. Ők is cicák. Apa ma hazajön külföldről, sokat van ott, dolgozik. Most egy ideig itthon marad velünk, és végre játszani is fogunk a társasjátékokkal, amik fent vannak a polc tetején. Kiszínezem a rajzom, de kint hagytam a kéket, pedig Apa szeme kék, legalábbis úgy emlékszem.

Nagyon szomjas vagyok, már az sem segít, ha szopom az ujjam. Sőt, az is lehet, hogy amíg én a rosszaságon gondolkodtam, addig megérkezett Apa, és már rég ott ülnek a nappaliban és engem várnak. Gyanúsan csendesek, nem is veszekednek vagy csókolóznak. Biztos elbújtak. Lenyomom a kilincset, nyitva az ajtó, Anya mégsem zárta be, mint szokta, úgy tűnik, elfelejtette. Megiszom rögtön két pohár szörpöt, hallom, ahogy nőni kezd a hasamban a béka. Anyát viszont nem találom, nincs a cipője az előszobában, se a papucsa, pedig azt oda rakja le mindig, ha boltba vagy dolgozni megy. Benézek a szobájába, ekkora rumliért én már rég büntit kaptam volna. Biztosan sietett. Kiborult az ágyon a sminkesdoboza, a rúzsai összekenték a takarót. A nagyasztalon hagyott egy borítékot, meg sok tollat, rajzolni szeretnék rá egy cicát, de egyik toll sem fog. Valaki hangosan trappolva jön fel a lépcsőn. Megjött Apa! Bebújok a szekrénybe, hogy megijesszem.

 


Főoldal

2020. április 17.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Molnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcái
Versek
Tóth Erzsébet verseiMarkó Béla verseiPapp Attila versei Kürti László versei
Prózák
Murányi Sándor Olivér: Halak közöttBene Zoltán: Isten, ítéletMárton László: HűKovács Dominik˗Kovács Viktor: Az Öles-Szüdi vonal
Drámák
Téblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszertCsík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA