Versek
Versek
„Gyermekkoromban mindig én voltam a hunyó. / Száztól számoltam visszafele, míg játszótársaim – / e szurtos képű kis ördögfiókák – úgy felszívódtak, / mintha elnyelte volna őket a föld.” Debreceni...
„Összekötözöm az esőfelhőket, a szeleket / összevissza rugdosom, és belevetem / a legmélyebb gödörbe. Aztán tanácskozzatok...” Bánki Éva versei a Bárkából.
„Tehetséges vagyok, de nincs / Is nálam fölöslegesebb, / Aki kíváncsi rám, és a régit / Akarja látni, idejön, / Felmászik, és megnézheti / A színeket, miket egy vak torony // Belső falára vetek.”...
„Háború előtti csendre vágyom, / katakattog a vonatkerék. / Ukrajnáról harsognak a hírek. / Uramistenem... na, kész... elég!” Lövétei Lázár László versei a Bárkából.
„a fiatal tűzből hamar gőz lesz, / újból lélegzethez jut a világ, / csillapul az izzó földközép is, / szitakötőszárny paplanba hullok, / valaki csontja eltörik bennem mégis.” Zentai Adél versei a...
„nem nevel nem épít nem figyel / nem tanít nem állít nem szeret / nem ölel és máshová nem visz el / nem fejezi be az elkezdetteket” – Dávid Péter versei a Bárkából.
„fáradt ujjaimmal / letörlöm a század arcát / apám ráncain elindulhatnék / az előcseri kövesúton a Tetőre /a körpanorámát beépítették / itt állok megvakultan” – Banner Zoltán verse.
„Bizsergető a „hátha // lehetne máshogyan” világa. Ott – / mint tüsszögés után a nyálkahártya – / a más utáni vágy csak tompa folt.” Győri Orsolya versei a Bárkából.
„Soha nem hagy meg semmit, még a csontokat / is nyom nélkül eltünteti. Éjszakánként, ha nem / tudok aludni, néha hallom a pinceajtón a kaparását.” Szabolcsi Viktória versei a Bárkából.
„vissza kell mennem a faluba / vagy vissza kell térnem / egy szerelembe / sonkát teszek száraz kenyérre / felébresztem panaszommal a foglyokat” – Debreczeny György versei a Bárkából.
