Versek
Versek
„Az árulás íze: a medence klóros vize. Nézted / a színes kabinajtókat a harminc fokos melegben, és kerested / lányt, aki olyan más volt, olyan városi. Aki visszanézett.” Poós Zoltán: Parkfürdő –...
„Csak remélem, a csodák megmaradnak, / az unokáknak is, kiket nem fojt meg metán, / nem söpör el hirtelen tengerár / és nem tesz tönkre sem őserdőket irtó, / gyors hasznot remélő állam vagy a jövőt, /...
„A kihalt ostiai strandon órákig gyalogoltam. / Évekkel ezelőtt bezárt, omladozó büfék / az egyre kíméletlenebb napsütésben. / A kikötő felé tartó, pöfögő halászhajók. / Simára koptatott, hatalmas...
„innentől meg se ázhatok / nehogy már zárlatos legyen / kevés víz persze érheti / sírnom még pont szabad nekem” – Tóth Krisztina verse a Bárkából.
„az íz az illat a nedvekben rögzül / mirigyekben él tovább és még tovább / így hosszabbítja meg a végtelent.” Király Farkas versei a Bárkából. Köszöntjük a születésnapot szerzőt!
„A lépcsőn ülök, és azt figyelem, / Ahogy lábujjhegyen él a világ, / Mert ott benn, a kishajó padjain / Elnyújtózva alszik a testes révész. // Tíz percet adjatok, ti, odaát! / Idelenn most nyolc óra...
„Hát hova szabadulhat? / Hova is menekülhet? / Ha fut is, hova juthat? / Ha kerül, mit kerülhet? / Ha bezuhan magába, / súlyává sűrűsödve, / csak átbújik, kibújik, / újra a létre lökve.” Szabó T. Anna...
„Kétéves voltam, mikor elengedted a kezem, és megtanultam járni. / A szapora járás futást eredményez. Az embernek szüksége van rá, ha fél.” Ilyés Krisztinka versei a Bárkából.
„Balázs lassan lépked. Lassacskán bekörülményeskedi a biciklijét a kertkapun, a fenyőfacsonknak támasztja. Levágatta a haját. Ősz haja van, sűrű, mint a drótkefe, pont mint a Jóskának volt.” A Bárka...
„Nézem és nézem / a leveleit. Menjen el, haljon meg, / a lábamra hínár tekeredik, / kívánni kezdem a megfulladást.” Nádasdy Ádám versei a friss Bárkából.
